Az idei (2024) július igencsak megerősíthette azok álláspontját, akik szerint most már elkerülhetetlenül be kell rendezkednünk a kínzóan forró nyarakra. A hónap során húsznál is több nappali, illetve hajnali hőmérsékleti rekord megdöntését jelentették. Ami azt is jelezte, hogy az emberek szervezete sok napon át - s nem csak dologidőben, hanem a pihenés óráiban is - egészségtelenül erős próbatételnek volt kitéve.

Július közepén az ország már valóságos hadban állt a hőséggel. Olyannyira, hogy a honi sajtó még az USA hadseregének hőguta-elleni legjobb praktikáit is megidézte a CBS News nyomán. Így egyenesen Dave DeGroot alezredestől tudhatjuk, hogy ilyenkor a fronton a legolcsóbb és legjobb segítség egy lavórnyi (hideg) víz. Az alkar jeges vízbe merítése ugyanis már öt perc alatt bő fél Celsius-fokkal képes csökkenteni a test maghőmérsékletét. (Hasonló elven működik a hűvös lábvíz is, ami ugyan kevésbé katonás, de számos tevékenység közben is lehet vele folyamatosan hűteni a testet.)

Azt régóta tudjuk, hogy a cukorbetegeket különösen megviseli a tartós hőség. A betegség szövődményeként jelentkező idegbántalom, a neuropátia egyik megnyilvánulása éppen az izzadás, azaz az önhűtés képességének romlása lehet. Ugyanakkor a kiszáradás is gyorsabb lehet a diabéteszeseknél, mivel a folyadékvesztés hatására a csökkenő vértömegben emelkedő cukorszint kifejezetten serkenti a vizeletürítést. Mindezek mellett tudható az is, hogy a jellemzően 30 fok feletti környezetben megváltozhat a szervezet saját vércukor-szabályozása, sőt az arra ható gyógyszerek felszívódása, hatása is módosulhat. Emiatt ilyenkor - még ha nincsenek is előjelei egy fenyegető rosszullétnek - indokolt a vércukorszint gyakoribb ellenőrzése.

Az elmúlt hetek azt is nyilvánvalóvá tették, hogy a nyári extrém hőség már nem csupán egy "átmeneti nehézség". Nem olyasmi, amit meg lehet úszni néhány rendkívüli intézkedéssel - egy újabb ventilátor, vagy két vizes lepődő bevetésével -, hanem egy olyan ártalmas körülmény, amire rá kell készülnünk, mert akár tartósan is elviselni kényszerülünk a jövőben.

Az élethosszig tartó alkalmazkodás kényszere nem igazi újdonság a cukorbetegek számára. A szituáció is ismerős lehet: valamely természetes szabályozás többé nem képes automatikusan garantálni az ember megmaradásához szükséges körülményeket. A diabétesznél a szervezet vércukor-szabályozása kíván folyamatos életmód-támogatást, a tartósan perzselő nyárban pedig a test hőháztartása.

A diabétesz terápiájánál már régóta az életmód-igazítás adja az alapot, azaz olyan szokások kialakítása melyek csökkentik az amúgy is küszködő vércukor-szabályozásra nehezedő nyomást. S ami "teendő" ez után még marad, annak elvégzésére jöhetnek aztán a gyógyszerek. Igen hasonló megközelítés látszik ésszerűnek a hőhullámok túlélésénél is: mindenek előtt csökkenteni a hőségből fakadó terhet, s amikor ez már nem elég, akkor megmerítkezni akár egy jegesvizes lavórban is.

Azt ugyan nem tudjuk befolyásolni, milyen erővel és meddig süssön a Nap, de az már jórészt az embereken múlik, mennyire hagyják, hogy attól forró kemencévé váljon a lakhelyük. A nyári hőhullámok a legtöbb szenvedést a városokban okozzák, ahol kevés az árnyékot adó, s párologtató növényzet, viszont sok az olyan burkolt felület és építmény, amely nappal akkumulátorként gyűjti, majd éjjel "visszaböfögi" az elnyelt napenergiát. Tavalyelőtt a fővárosi önkormányzat egyik honlapján hőképek segítségével mutatták be, hogy mennyi múlik ilyenkor a lakókörnyezet kialakításán. Például olyan egyszerű dolgokon, mint az árnyékolás, a felületek színezése vagy a növényzet átgondolt telepítése. Olyan eszközök ezek, melyek nem csak városi léptékben, hanem egy-egy balkonon, gépkocsibehajtón, családi vagy közösségi kertben is működnek. Egyetlen titkuk, hogy kívánnak egy kis előre gondolkodást. Ám most a nyár végéhez közeledve ehhez is jó időben vagyunk: van idő megtervezni és kivitelezni is azokat a változásokat, amelyek majd segítenek a következő nyarak átvészelésében. Most van értelme az árnyékot adó fák telepítésén gondolkodni, feltörni az értelmetlen beton- és aszfaltfelületeket, "emeletes növénytakaróra" cserélni a csupasz kerti gyepeket, vagy éppen társakat keresni egy magára hagyott közterület közös kizöldítéséhez. Mondhatnánk: ideje már készülni a 2025-ös hőhullámokra is!

_{2024. szeptember
WEB/ART/C/2024/IX/01-04v.}