A vakáció végeztével sokak életritmusa, pihenési lehetőségei is változnak: szűkülnek vagy éppen ritmusosabbá válnak. Ám ennek egészségügyi hatásai korántsem egyértelműek, mint azt két, a közelmúltban publikált vizsgálat is mutatja. Az egyik az alvás hosszának, míg a másik a ritmusosságának a következményeit vizsgálta a cukoranyagcsere szempontjából.
Utóbbiról idén [2024] júliusban számolt be a Diabetes Care szakfolyóirat. Ebben Sina Kianersi és kollégái olyan alanyok sorsát követték éveken át, akiknek korábban mozgásérzékelővel mérték fel a napi alvási szokásait. Így az éjszakai álmatlan forgolódásaik és a nappali szunyókálásaik időtartamáról is hű képet kaphattak. Ezt követően aszerint sorolták be az alanyokat, hogy mennyire bizonyult állandónak a pihenésük ritmusa. A hosszabb távú megfigyelés pedig azt mutatta, hogy akiknek a napi alvásmennyisége nagyon változó volt, azoknál nagyobb arányban alakult ki az évek során (2-es típusú) diabétesz, mint a ritmusosan alvóknál. Ami azt mutatja, hogy a napi fix alvásrend a cukorbetegség szempontjából is egészségvédő hatású.
Ugyanez a folyóirat számolt be tavaly novemberben arról a kutatásról, amely kifejezetten nőknél vizsgálta a kényszerű alváskurtítás hatását. Faris M. Zuraikat és csapata kísérletének első felében a résztvevők 6 héten át szabadon alhattak (7-9 órát) a maguk szokása szerint, majd a következő szakaszban már csak napi 1,5 órával rövidebb ideig. Az eredményt az éhomi vércukor- és inzulinszint, valamint az inzulinrezisztencia változásában mérték. Azt találták, hogy ez a kényszerűen rövidített alvás (ami jellemzően 6,2 órára adódott) már számottevően fokozta az inzulinrezisztenciát. Ez az összefüggés attól is függetlennek bizonyult, hogy a kísérlet alatt miként változott a részvevők testtömege.
Az alvásproblémákat gyakran magyarázzák egyebek mellett a mesterséges megvilágítással, különösen gyakran a televíziók, laptopok, telefonok kékes fényével, mely - a cirkadián ritmust megzavarva - gátolja a lenyugvást segítő hormontermelést. Az ausztrál Flinders Egyetem munkatársai egy friss kutatásukban az éjszakai fényeknek való kitettség közvetlen hatását is vizsgálták a szénhidrátháztartásra. Eredményeiket idén [2024] júliusban közölték a The Lancet folyóiratban. A kísérletben résztvevőket érzékelőkkel látták el, amelyek egy ideig éjjel-nappal rögzítették az alanyokat érő fény mennyiségét. Majd a következő szakaszban - közel tíz évig - azt figyelték, hogy közülük kinél alakul ki diabétesz?
"Azt találtuk, hogy az éjszakai - azaz a fél 1 és a hajnali 6 közötti - erősebb fénynek való kitettség a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának nagyobb kockázatával jár" - idézte az eredményről Andrew Phillips kutatásvezető szavait a MedicalXpress. Ez a megfigyelés attól függetlenül is érvényes volt, hogy mennyi fénynek voltak kitéve az emberek a nap folyamán. Az viszont számított, hogy mennyi volt az éjszakai megvilágítás: minél több fény ért valakit ebben az időszakban, annál nagyobb valószínűséggel alakult ki nála cukorbetegség. A kutatók ebből azt szűrték le, hogy miután a környezet megvilágítása befolyásolható, az éjszakai fénykibocsátás csökkentése, illetve az alvóterek elsötétítése is az egyik hatásos eszköz lehet a diabétesz elkerülésében/késleltetésében.
A képernyőkre jellemző kékes fények kerülése már az alvásra való felkészülést is jótékonyan segítheti - sok más mellett ezt is tartalmazza a Semmelweis Egyetem útmutatója. A nyár elején dr. Purebl György egyetemi tanár, a Magatartástudományi Intézet igazgatója 5 pontban foglalta össze az intézmény honlapján a jó alvást megkönnyítő tanácsait. Ebben arra is emlékeztet, hogy már maga az olvasás is segítheti az elalvást.
( https://diabetesjournals.org/care/article/47/9/1647/156955/Association-Between-Accelerometer-Measured )
( https://diabetesjournals.org/care/article-abstract/47/1/117/153802/Chronic-Insufficient-Sleep-in-Women-Impairs?redirectedFrom=fulltext )
( https://www.thelancet.com/journals/lanepe/article/PIIS2666-7762(24)00110-8/fulltext )
2024. szeptember
WEB/ART/C/2024/IX/01-04v.