A diabétesz – ha nem kezelik rendesen – halálos betegség, ám ritkán öl közvetlenül. Többnyire a szövődményeibe halnak vagy rokkannak bele a betegek. A normálisnál magasabb, s erősen ingadozó vércukorszint az évek során tönkreteszi a kisereket, s egyes idegeket. Ennek a szemet érintő megnyilvánulása a retinopathia, aminek következménye a látás elvesztése lehet.

A másik tipikus formája az úgynevezett diabéteszes láb kialakulása. A bőr szárazzá, kirepedezővé válik, a keringési és érzékelési problémák (neuropátia) miatt azután különösen érzékeny lesz az apró sérülésekre, fertőzésekre. Ezekből pedig észrevétlenül indulhatnak ki olyan súlyosan fellobbanó gyulladások, melyekkel szemben sokszor már csak a végtag amputálásával lehet a beteg életét megóvni. Veszélyeztetettek a vesék kiserei is, aminek következményeként a betegek végül rendszeres dialízisre szorulhatnak.

A nagyobb ereket ugyancsak fenyegeti a vér tartósan magas cukorszintje. Ezeknél következmény lehet például koszorúér-betegség, hipertónia, az agyi erek elzáródása, vagy a végtagok artériás keringésének romlása.

A diabétesz ritkábban emlegetett szövődményei, kísérő tünetei közé tartozik még a fertőzésekre való nagyobb fogékonyság, a fáradtság, a rossz kedélyállapot, az érdektelenség, melyek mindegyike ronthatja például a szexuális életet. A különféle felmérések szerint a cukorbeteg férfiak 35-75 százaléka, a nők 25 százaléka panaszkodik is erre. A legnyilvánvalóbb problémákat azonban e téren is az erek és az idegek tönkretétele okozza, akár a merevedés ellehetetlenülésével, akár a hüvelyhám sérülékennyé válásával vagy a neuropátia miatti orgazmusképtelenséggel.
A vércukorszint rossz beállítása esetén minél magasabb a kialakult átlag, s minél nagyobbak az ingadozások, annál nagyobb az érbetegségek kialakulásának esélye is. Ugyanakkor tapasztalati tény, hogy a gyakori vércukor-önellenőrzés segítségével a szénhidrát-anyagcsere jobban egyensúlyban tartható: s amennyiben alacsonyabb glükózszint és kisebb ingadozások mellett működik a szervezet, a szövődmények kialakulásának is csekélyebb az esélye.

A jó vércukor-beállításon kívül a másik eszköz, amivel a szövődmények kialakulása meggátolható, illetve késleltethető, az a társbetegségek kontrollja. A diabéteszhez gyakran társuló, - s együtt metabolikus szindrómaként emlegetett – elhízás, magasvérnyomás, kóros vérzsírszint (túl sok triglicerid és LDL-, valamint túl kevés HDL-koleszterin) sok tekintetben ugyanazokat az érszövődményeket okozzák, egymás hatását erősítik. Így nem elég a glükózkontroll, a szövődmények elkerüléséért normalizálni kell a vérnyomást, a testsúlyt, a vérzsírszintet is – s ráadásul – ugyanabból az okból fel kell adni az esetleges dohányzást is.