Sokféleképpen próbálták már feltárni a fizikai aktivitás élettani hatásait, s ehhez most a Semmelweis Egyetem munkatársai is hozzátették a maguk öregedés-kutatását. A Medicine & Science in Sports & Exercise folyóirat idén [2024] májusban számolt be arról a tanulmányról, amely vértesztek alapján vizsgálta a sportolók biológiai életkorát. Juhász Vencel és kollégái az találták, hogy a rendszeresen sportoló fiatal felnőttek szervezete - összevetve kortársaikéval - lassabban öregedett. Eredményeikből az is kitűnt, hogy ennek a biológiai korosodásnak a sebessége az esetükben nem volt összefüggésben a testtömegindexükkel, viszont a testük nagyobb zsíraránya azt gyorsította, míg a vázizomzatuk nagyobb tömege lassította azt.

Ennél általánosabb szempontok vezették az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kutatóit, amikor idén júniusban a The Lancet Global Health folyóiratban áttekintették, hogy mire jutottunk két évtized alatt a fizikai aktivitásra buzdító programokkal. A 163 ország adatait feldolgozó tanulmányban felidézik, hogy míg 2000-ben a Föld népessége 23 százalékának a napi fizikai aktivitása nem érte el az egészségmegőrzéshez szükséges mennyiséget, addig 2022-ben ez az arány már 31 százalék volt. Ez különösen annak fényében szomorú, hogy így szinte reménytelen elérni a WHO 2030-ra kitűzött célját: 2010-ben ugyanis még azt remélték, hogy a következő húsz évben sikerül 15 százalékkal mérsékelni az inaktívak arányát. (A WHO gyakran idézett ajánlása szerint a felnőtteknek heti legalább 150 perc közepes vagy 75 perc magas intenzitású testmozgásra lenne szükségük ahhoz, hogy megóvják magukat a leggyakoribb kardiológiai és metabolikus betegségek, valamint számos rák megnövekedett kockázatától.)

Az összegzésből az is kitűnik, hogy a globális inaktivitás a nőket jobban sújtja, mint a férfiakat (34% « 29%), s különösen terheli a 60 felettieket, náluk ennek aránya minden régióban és mindkét nem esetében nőtt az elmúlt két évtizedben. Egyébként a Föld kilenc vizsgált régiója közül hatban romlottak - leginkább a jómódú ázsiai-csendes-óceáni térségben - az általános eredmények, míg a többiben - a fejlett nyugati országokban, Óceániában, valamint Afrika szubszaharai államaiban - egyértelmű a javulás. Az egyes régiók eredményei azonban nem tükrözik pontosan a hozzájuk tartozó országok helyzetét. Így áll Magyarország is, amely a kimutatás szerint, bár fejlett állam, de nem a jó úton halad. Nálunk a fizikailag inaktív felnőttek aránya 2000-ben 17.9% volt, 2010-ben 22.6%, 2022-ben már 29.4%. E tendenciát előrevetítve pedig 2030-ra 34 százalékot is meghaladó arány várható.

Az aktív egészségőrzés elhanyagolása miatti aggodalom szülte néhány éve az Európai Sporthét elnevezésű rendezvényt. Ahogy az unió honlapján írják: "a mozgás jelentősen hozzájárul az egészséghez és a jólléthez, ezért fontos lenne, hogy az európai polgárok körében is egyre nagyobb teret nyerjen. Ezzel szemben a kontinensen nemcsak hogy stagnál, de egyes országokban még csökken is a fizikai aktivitás mértéke." Az Európai Sporthétnek ezért az a célja, hogy "cselekvésre szólítsa fel az európaiakat". A "felszólítás" jelen esetben alkalmak teremtését és kedvcsinálást jelent: szeptember 23. és 30. között Magyarország-szerte is számos helyre várják a közönséget egy kis közös mozgásra, illetve ismerkedésre egy-egy sportággal, közösséggel. Az ajánlatokat ehhez itt találják.

_{( https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/38306315/ )
( https://www.thelancet.com/journals/langlo/article/PIIS2214-109X(24)00150-5/fulltext )}

_{2024. szeptember
WEB/ART/C/2024/IX/01-04v.}