A javuló életkörülmények és az orvoslás lehetőségeinek bővülése nyomán meghosszabbodott életek egyre nagyobbnak láttatják azt a fenyegetést, amit a demencia jelent. A képességek és az önállóság nagyfokú beszűkülése mind többeknél már nem csak egy rövidebb életvégi időszak jellemzője. Egy látszólag ép test teljes szellemi kiüresedése akár hosszú évekig is eltarthat. A lassabb-gyorsabb időskori elbutulás nem csak annak szenvedés, aki keresztülmegy rajta, hanem gyakran a családjának is túlzottan nehéz teher, tragédia.
A már kialakult állapotra egyelőre nincs gyógymód, így a kutatások közül is azok tűnnek ma a legfontosabbnak, amelyek a rizikótényezőket, illetve a megelőzés lehetőségeit igyekeznek feltárni. A The Lancet folyóirat által felkért szakemberek (a 2020-ast követő) friss jelentésükben éppen e szempontból tekintették át az utóbbi évek kutatásait, s amellett, hogy megneveztek új kockázati tényezőket is, a korábban feltártakra is egyre erősebb tudományos bizonyítékokat találtak. Így megerősítették, hogy a demencia kialakulását segítő kockázati tényezők sorába tartoznak olyan szociális és környezeti tényezők, mint a társadalmi elszigeteltség, a csekély iskolázottság vagy a légszennyezés, továbbá olyan betegségek, mint a diabétesz, az elhízás, a magasvérnyomás, a halláskárosodás, a depresszió, valamint a balesetekből származó agysérülés, s végül olyan életmódjellemzők is, mint a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és a fizikai inaktivitás. Az idén [2024] augusztusban publikált jelentés ezek mellé két új tényezőt is megnevezett, az egyik a kezeletlen látásvesztés, míg a másik a magas LDL-koleszterinszint. Az ezekkel immár 14 pontosra bővül rizikó-lista ugyan igen szerteágazó, de elemeinek többsége megváltoztatható vagy legalább is kezelhető. S ahogy a jelentés szerzői fogalmaznak: "Figyelemre méltó, hogy a beavatkozások vagy életmódbeli változások az élet bármely szakaszában megváltoztathatják a demencia kockázatát."
Bár ez eléggé kedvezően hangzik, a demencia veszélyével való szembenézést nem szerencsés halogatni. Már csak azért sem, mert azt már tudjuk, hogy a későbbi elbutuláshoz vezető biológiai folyamatok már évtizedekkel az első tünetek megjelenése előtt kialakulhatnak. Egy tavaly, az Amerikai Neurológiai Akadémia éves rendezvényén bemutatott - húsz esztendőt átfogó - tanulmányban középkorú nők életmódját vetették össze az életük során kialakuló demencia valószínűségével. Így azonosítottak a bostoni kutatók hét olyan "egészséges szokást", ami hosszú távon segít az agyi keringés védelmében, s így az időskori elbutulás elkerülésében. Ezek közé sorolták a jó táplálkozást, a kellő fizikai aktivitást, az egészséges testsúly megtartását, a dohányzás elkerülését, valamint a vérnyomás, a koleszterin- és a vércukorszintek kordában tartását. Az adatok értékelése során úgy találták, hogy e kihívások közül minden újabb teljesítése további mintegy 6 százalékkal csökkenti a későbbi elbutulás veszélyét.
Egy másik kutatás arra utal, hogy jóval korábban, akár már a párválasztáskor is alkalmazható demenciaellenes stratégia. 2019-ben mutatták be a Journal of Personality című szakfolyóiratban azt a tanulmányt, ami szerint a partner optimista életszemlélete kifejezetten segíthet elkerülni a későbbi elbutulást. Az egyik szerző William J. Chopik az eredményüket utóbb a MedicalXpress oldalán egyebek mellett azzal magyarázta, hogy a demencia rizikótényezőinek legtöbbje befolyásolható életmódelem. "Ha a partnered optimista és egészséges, az hasonló eredményekhez vezethet a saját életedben is." A társad ösztönözhet - különösen, a saját példájával - a testmozgásra, az egészségesebb táplálkozásra, vagy emlékeztethet arra, hogy vedd be a gyógyszeredet - hozott példákat is az indoklásához a Michigani Állami Egyetem adjunktusa.
2024. december
WEB/ART/C/2024/XII/01-04v.
( https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(24)01296-0/abstract )
( https://www.aan.com/PressRoom/Home/PressRelease/5055 )
( https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/jopy.12529 )