A Camino során egyetlen egy emberhez kerültem a legközelebb. Viszont ez a legfontosabb!

Saját magamhoz.  Miért is ez a legfontosabb? Mert az ember élete során nem a munkatársaival, nem a barátaival, nem a szüleivel, de nem is a gyerekeivel vagy a párjával tölti a legtöbb időt, hanem saját magával. Ezért nagyon fontos, hogy az ember kellőképpen tisztelje, becsülje, értékelje és szeresse saját magát, de ez még véletlenül sem összetévesztendő az egoizmussal. Ha az ember nincs "jóban" önmagával, elégedetlenségének enyhítése céljából elkezd kompenzálni. Kényszeresen dohányzik, iszik, eszik, vásárol, gyűjt valamit, szépészeti beavatkozásokat csinál, dolgozik, utazik, edz, fut, stb. Minden olyan cselekvés, amibe az ember azért fog, hogy javítsa önmagával való nem megfelelő kapcsolatát, torzítani kezdi azt az őszinte személyiségét, ami igazából a valódi értéket jelentené önmaga és mások számára is. Ezzel el is kezdődött egy negatív spirál, amit gondolom már mindenki ért. Minél jobban kompenzál, annál elégedetlenebb és annál messzebb lesz valódi önmagától.

...Ez van...
...40 év...
...20. éve cukorbetegen...
...8 éve Accu-Chek inzulinpumpával...
...3 gyerek...
...1 élet...

...Ezen vagyok túl...
...1 út...
...2 lábon...
...csak 25 nap alatt...
...800 km...

Ez vagyok én, Horváth Péter 1996-ban diagnosztizált I.-es típusú cukorbetegséggel, inzulinpumpával stb. De ez így van jól és már semmin sem szeretnék változtatni, mert ettől vagyok az, aki vagyok.

...ui...
A blogomban valós élményeket, őszinte érzéseket és tiszta gondolatokat próbáltam meg mondatokba foglalni. Ha valakit bármely írásom megfogott, egy gondolatom megindító volt számára vagy csak egyszerűen jó érzésekkel követte kalandomat, akkor nagyon örülök. Ha valaki miattam kezdett el azon gondolkodni, hogy "élménygyűjtés" céljából elindul a Caminon, azt csak bátorítani tudom. Az elmúlt 30 napi teljesítményem nem tölt el büszkeséggel vagy torzult magabiztossággal. Már az út előtt tudtam, csak baleset vagy tragédia tud megakadályozni abban, hogy célba érjek. Ismerem a határaimat és a korlátaimat is. Az egész utamat, írásaimat és gondolataimat szüleimnek és gyermekeimnek ajánlom, legyenek rám büszkék ők! :)

BUEN CAMINO!