El Acebo – Cacabelos 31,5 km

...Stefán a fán...

Ez a vicces találkozás még a Cruz de Ferro előtt történt. Valahol Rabanal és Foncebadon között egy kis falucskába érve egy boltot vettem észre. Pici boltocska szinte alig pár dologgal a polcain, de kenyér - ami éppen kellett nekem - az legalább volt. A bolttal szemben egy nagy füves rész, előre felállított sátrakkal, aki kempingezni szeretett volna, annak csak a hálózsákot kellett elővenni és kész a príma szállás. A sátrak előtti köves területen padok és felettük némi árnyékot vető fa "tákolmány", amit tökéletes helynek találtam az éppen aktuális ebédem elfogyasztására. Még a boltban kedvesen mondta az eladó, hogy az üzlet előtti hatalmas cseresznyefáról bárki szedhet magának gyümölcsöt. Hát az ilyen szíves kínálásnak nem lehet ellenállni és különben is a gyümölcs nagyon finom és fontos táplálék a nagy melegben. Lepakoltam a padhoz a hátizsákom, levettem a cipőm és némi potya cseresznye szerzés reményében elindultam a fa irányába. Egyszer csak nevemen szólított a fa: „Peter, Peter! Hello!” Felnéztem és a fa tetején Stefan szüretelt. (Stefan március végén indult el az ausztriai Linzből, végig gyalogolt, aztán amikor Bayonneba ért ott találkozott a barátnőjével SJPP-ból együtt mentek egy darabig, majd a barátnője hazautazott. Stefan egyedül folytatta útját, majd Santiagoba ismét találkozni fognak és együtt mennek Finisterrébe, ott fogja megkérni a lány kezét és egy hetet maradnak a tengerparton. Én még az út első felében találkoztam vele egy darabig együtt mentünk, de mivel nem azonos a tempónk szétváltunk. Viszont a szállásokon és az út menti bárokban rendszerint egymásba botlunk. Utoljára még Astorga előtt találkoztam vele, épp egy bárban kávézott. Kérdeztem tőle, hogy Astorgaban alszik-e, de még ő sem tudta, így elköszöntünk és én tovább mentem.)

Lemászott a fáról, nagyon megörültem neki részben, mert újra találkoztam vele részben, mert egy kis zacskó érett, mézédes cseresznye volt a kezében. Pár mondatot beszéltünk, aztán én leültem enni, ő pedig "társadalmi munkásként" visszament a fára. Mielőtt elindultam megkérdeztem, hogy itt tölti-e majd az éjszakát. De a szokásos válasza érkezett: „Talán.” :)