San Martin – Astorga 26 km

...Astorga...
Ez a kisváros a környék vallási "fellegvára". Szerintem az egy négyzetkilométerre eső templomok és vallási intézmények aránya itt a legnagyobb. A szállásom is a templom mellett volt, ahol megérkezésem után közölték is velem, hogy a mise este 8-kor kezdődik. Mivel vasárnap volt - és attól félve, hogy itt megkövezik azt, aki vasárnap nem megy templomba (nem is :) - én sem hagyhattam ki az esti misét. Már rég elterveztem, ha valahová úgy érek oda, hogy időben el tudom foglalni a szállást és éppen kezdődik a szentmise, meghallgatom, hogy szól a prédikáció spanyolul. Maga a mise tematikája ugyanaz, mint otthon és a Mi Atyánkat szerintem a világ összes nyelvén fel lehet ismerni. A mise végén a pap az oltár elé hívta a jelenlévő zarándokokat és külön megáldotta őket, köztük engem is.

...a kövek...

Kiutazáson utolsó előtti napján elmentem a fiúkkal köveket gyűjteni. Elmondtam nekik, hogy az úton lesz egy olyan hely ahová minden "túrázó" visz egy követ a saját országából, majd egy kereszt tövébe lerakja és már annyi kő van ott, szinte egy kis hegy képződött belőlük. Így szerettem volna egy kicsit bevonni őket is abba, hogy valós szereplői, részesei legyenek az utamnak. A végén annyi kavicsot gyűjtöttünk, hogy már alig tudtak választani belőlük. De mondtam, hogy mindenki csak egyet választhat. Nagy nehezen sikerült minden fiúnak kiválasztani a saját kavicsát amire, ráírtuk a neveiket a dátumot és mindenki rajzolt vagy festett valamit a hátuljára. Majd lefotóztam őket és megígértem nekik, ha a "helyükre" kerülnek a kis "üzeneteik" ott is csinálok egy képet. „Srácok tegnap, több ezer kilométert megtéve - repülővel, vonattal és gyalog - a Ti kis kavicsotok célba értek.” :)

...Cruz de Ferro...

Évszázadok óta a zarándokok egy otthonról hozott követ helyeznek el a vaskereszt tövében. Furcsa érzés belegondolni abba, hogy hány ország darabkája van már ott és van e még a világon egy olyan hely ahol egy kőhalom ennyire nemzetközi lenne. A Cruz de Ferron a kő elhelyezésekor egy imát kell mondani, mely így hangzik: „Uram, az igyekezetem szimbóluma a zarándokúton legyen ez a kő, amelyet a Megváltó keresztjének lábához teszek, amely cselekedetem egyszer majd, amikor az életem tetteit elbírálod, a mérlegnek azt a serpenyőjét fogja mélyebbre süllyeszteni, amelyben a jótettek lesznek. Legyen így!”
Én nem akartam ennyire hivatalos "beszélgetést", ezért csak leraktam a srácok kövét és az enyémet, majd annyit tettem hozzá:"Tégy belátásod szerint!" :)