Leon - San Martin 27 km

...a reggeli...

Leonban töltött éjszaka után valahogy nagyon nehezen fogytak a kilométerek. Napok óta nem tudtam kipihenni magam és már egy ideje azt veszem észre, hogy egyre több idő kell szervezetemnek a regenerálódáshoz. Délután 3 órakor értem el azt a kis falut, ahol az általam kinézett albergue volt. Nem nagyon tetszett a hely, gondoltam tovább megyek a következő település úgy is már csak 3 km. Átértem a falucska másik felére és végem lett. Olyan fáradság lett úrrá rajtam, hogy egy kis padnál le kellett ülnöm. Azután összecsomagolt hálózsákomat párnaként a fejem alá tettem és elfeküdtem a padon. Valami kis kútszerűségből csobogott a víz, magas platánfák árnyékában ismét egy kellemes helyet találtam. Szerintem aludtam is egy kicsit. Már az a "fura" gondolatom támadt, hogy vissza kéne menni a falu elején lévő albergue-be. De nem! Vissza soha!

Akkor irány előre! Hát egy órát biztos vánszorogtam a következő faluig (normál esetben ez kb. 30 perc). Az első albergue egy szép, viszonylag új épület, kertjében egy medencével, napozóágyakkal, függőággyal. Hát ismét jó helyre kerültem. :) Bementem, elintéztem a szokásos formaságokat és a medence hideg vize helyett legalább fél órát álltam a meleg zuhany alatt. Végre tényleg jól ki tudtam pihenni magam. Reggel éppen el akartam indulni, amikor megláttam a reggelihez előkészített asztalt. (Bár amikor megérkeztem, mondta az albergue-t vezető fiatal spanyol lány a vacsora és a reggeli lehetőségét, de kedvesen megköszöntem és mondtam neki, hogy nem kérek.) Az asztalon: kávé, tej, tea, zabpehely, gyümölcsök, joghurt, lekvárok, édes sütemények, pirítós stb. Pont azok az energiát biztosító ételek, amiket talán otthon ettem utoljára. Egy életem egy halálom, gondoltam 4€ lehet, hogy sok egy reggeliért, de nem érdekel. Befizettem a reggelire. Szinte éreztem, ahogy ezek a magas rost- és vitamin tartalmú étkek - amelyekre már nagy szükségem volt - mint valami kis energia bombácskák robbantják be szervezetem fáradó motorját. Hogy milyen hatása volt rám ennek a feltöltésnek? Reggel 8-kor indultam el és 12:30-ra Astorgában voltam (26 km)! :)

...Hospital De Orbigo...

Egy nagyon szép kis település Astorga előtt, sok kedves bárral és albergue-vel. Egy hosszú kőhíd vezet át a központon. De ami a legérdekesebb, hogy a kőhíd melletti területen a mai napig, hagyományőrző jelleggel - középkori - lovagi tornákat tartanak. Az egészben az a különleges, hogy amikor még csak terveztem az utat (március környékén) a legnagyobb dilemmát az jelentette: Hogy fogom ezt az utat megértetni, elfogadtatni a fiúkkal? Bence egyébként is oda van a történelemért - főleg a lovagok és a királyok érdeklik - és mivel nem sokkal korábban az összes gyerek rákattant egy lovagokról szóló filmre (minden nap kétszer kellett megnézni) :) a legjobb próbálkozásnak, ennek a témának a felhozatalát gondoltam. Elmeséltem, hogy ez az út "lovag kori" templomok, várak, házak mellett megy és én is olyan helyeken fogok menni, mint a film főhősei. Talált! A kezdeti félelmük, hogy akkor hova és mennyi időre is megyek el, egyszerre kedves kíváncsisággá, érdeklődéssé és támogatássá alakult át. Bence már büszkén magyarázta a kicsiknek, hogy apuci hová is fog menni. Ha egy másik időpontban lettem volna Hospital De Orbigoban, talán élőben is látok egy lovagi tornát, de így is nagy élmény volt ott járni.