El Burgos – Leon 38 km

...Leon...
Alig vártam már, hogy Leonba érjek. Talán egy kis kárpótlásként az elmaradt burgosi Fiesta miatt. Leon a soron következő nagyváros a Caminon. Magában hordozva a nagyváros adta minden jó és rossz élményét. De kinek mi a jó és mi a rossz? Én szeretem a nagyvárosi létet, a pezsgést, a sok embert, az üzleteket, a kávézókat, éttermeket és minden lehetőséget, amit a nagyvárosi életforma magában hordoz. Nagyon sokat kellett mennem az nap, de az estét már Leonba akartam tölteni. Délután 5 óra felé értem be a belváros szívében lévő albergue-be. Egy hotel melletti albergue volt és mivel egy üzemeltetés alatt állt a két szállás lehetőség - csak a körülmények közt volt egy árnyalatnyi különbség :) - a kert közös volt, és ha valaki zarándok menüt szeretett volna enni azt is a hotel éttermében fogyaszthatta el.
 

Az albergue-ben feltűnően sok volt a fiatal. ők egy kicsit más céllal járják a Caminot, mint az olyan öreg rókák, mint én. Kalandot keresnek, ismerkednek, buliznak, világot látnak, nyelvet tanulnak és kultúrákat ismernek meg az út során. Egy hátizsákkal a hátukon, szinte minimális költséggel egy egész életre szóló tartalommal töltik meg visszahozhatatlan fiatal éveiket. De jól teszik! Miért is mondtam, hogy minimális költséggel? Mert ez az albergue Leon belvárosának közvetlen közelében 5€ (a mellette lévő hotelben egy kétágyas szoba 50€).
Ha valakit nem zavar, hogy egy helyiségben 10-20 idegen emberrel kell együtt aludni, hálózsákban és lehet, hogy csak hideg vízben tud lefürdeni, akkor tényleg potom pénzért tud szállást kapni. Igen, azt hiszem Leon tényleg vigasztalást nyújtott az át nem élt burgosi élményekért. Este 10-ig csavarogtam, jártam a várost és élveztem a pezsgést. Általában - és itt is - este 10-kor bezárják az albergue-k kapuját és szigorúan csendben kell maradni, hogy aki szeretne az tudjon pihenni. Szép álmokat! :)

...egy kosár figyelmesség...

Leont elhagyva, valamelyik kis településen egy kedves dologba botlottam. Az autóút melletti járdán vezetett a Camino éppen aktuális szakasza. Egy ház falánál kis asztalka volt kihelyezve. Az asztalkán egy pecsét és egy kosár volt. A pecsétről annyit, hogy a Camino vonalán minden bárnak, múzeumnak, szálláshelynek van egy saját pecsétje. Ezek általában nagyon szép - főként valami vallási vagy történelmi motívummal díszített, mindegyik más, mindegyik egyedi - bélyegzők. Vannak olyanok akik megrögzött pecsét gyűjtögetők és szinte bárhová térnek be kérnek egy emlék lenyomatot a zarándoklevelükbe. Én csak a szállásokon - ott egyébként kötelező - pecsételtetek, így jobban nyomon tudom tartani, mikor merre jártam. Szóval a kis asztalon a pecsét és egy kosárban keksz, cukorka és dió, valamint ivóvíz volt kitéve a zarándokok számára, természetesen ingyen.  Nagyon jó érzés volt - még ha az ember nem is vesz belőle - hogy valaki csak úgy önzetlenül, idegen embereknek kitesz energiát adó csemegéket és a gyalogláshoz nélkülözhetetlen vizet. Szép gesztus! Én ettem is egy kekszet. :)