Carrion de los Condes - Sahagun de Campos 39 km

...féltáv...
Átlépve a 400 kilométert - fél táv - az ember egy picit önkéntelenül is mérlegel. A mérés - és mérlegelés - egy diabéteszes számára a napi rutin része. Nem csak azért mérem meg a vércukromat - naponta több alkalommal is - mert tudni szeretném a pontos értékét - szinte kivétel nélkül érzem, hogy alacsony, magas vagy pont megfelelő értéken van - hanem azért, hogy tisztában legyek a testem által küldött jelek megbízhatóságával. Mennyire pontos az a üzenet amit testem közvetít a pillanatnyi állapotáról. Ezt az állapotot egy racionális mérőeszköz segítségével le is tudom ellenőrizni. Mérek, mérlegelek, értékelek és átértékelek.
De a mérés és mérlegelés nemcsak egy diabéteszes számára nagyon fontos. Bizonyos időszakonként minden embernek mérnie kell az életét, hogy neki is legyen egy objektív visszajelzés, jók e az "értékei". Van aki ezt az év utolsó napján teszi meg, van aki a születésnapján, van aki csak kerek évfordulón, van aki teljesen randomszerűen vagy éppenséggel soha. Ha valaki ezt nem teszi meg, nem tudja hol tart, nem tudja, hogy egyáltalán jó úton van és azt sem, hogy vajon "normál értékek" között él. Tehát mindenkire kötelező érvényűek az alábbiak: Mérd az életed (!) és Éld az életed! :)

...a tisztelet...

A Camino nem egy verseny! Nem az számít, hogy ki mikor ér valahová és útközben hányan előzték meg vagy hány embert hagyott maga mögött. Itt mindenki csak saját magát győzheti le. Csak a saját fizikai és mentális határainak a megközelítése - vagy bizonyos esetekben - átlépése lehetséges. De egy biztos. Mindenkinek a teljesítményét tisztelni kell! Minden ember más. Eltérő nemű, korú, fizikai adottságú, egészségi állapotú emberek vannak itt a világ számos pontjáról. Van akinek a 20 km megtétele óriási teljesítmény, van akinek a 35 km meg se kottyan. Aki Ausztráliából jött az itteni időjárás szinte hűvös, egy norvég ember számára tikkasztó ez a hőség. Vannak fiatal, jó fizikumú emberek, akik úgy elfáradnak, hogy este szinte beesnek az ágyukba, és olyan 60-70 évesek akik napközben mennek, mint a rakéta és este még van energiájuk egy ital mellett vidáman beszélgetni. Van aki korán indul és van aki későn. Mindenkinek mások a szükségletei. De minden embert tisztelni kell, hogy itt van, hogy küzd, mert el akarja érni a célját. Bármi is legyen az.