Hontanas - Boadilla 29 km

...egy bárányfelhő...

Boadilla volt a betervezett szálláshely arra a napra. Már elhagytam az utolsó települést - amin egyébként sem álltam meg, nem volt olyan bár vagy pihenőhely, ahol szívesen elidőztem volna - és talán 5-6 km volt vissza Boadillaig.

Egész nap tűzött a nap, meleg volt, a szél is alig fújdogált. Mivel elég egyhangú volt a táj, a fejemet leszegve - hogy a sapkám így vessen árnyékot az arcomra - bandukoltam a kavicsos úton. Egyszer csak egy felhő takarta el a napot. De olyan árnyékot festve az út kb. 300 méteres szakaszára, hogy szabályosan lehetett látni a felhő formáját, széleit, kontúrjait. A felhő által leárnyékolt részen érezni lehetett ahogy megváltozik a hőmérséklet, olyan volt, mintha teljesen lehűlt volna az idő. Hála az égnek, jön egy kis felhősödés - gondoltam magamban. Majd felnéztem az árnyékból az égre, és igen meglepő dolgot láttam. Az egész tiszta kék égbolton az az egy bárányfelhő volt csak, sem a közelében sem távolabb másik felhő nem volt sehol. Tiszta és egyértelmű üzenet volt - ez a jelenség - számomra, amit rajtam kívül pár ember fog érteni csupán, de ők tudják, hogy mit is élhettem át valójában. A Camino most érintett meg a legmélyebben úgy, hogy még a szemüvegemet is le kellett vennem, mert ugyanolyan homályossá vált minden körülöttem, mintha rajtam sem lett volna.