11. nap

Tarjados - Hontanas 25 km

...Burgos...
Alig vártam, hogy Burgosba érjünk. Már napok óta mindenki arról beszélt, hogy Burgosban San Pedro ünnepe miatt Fiesta kezdődik és minden lesz, amit csak el lehet képzelni ilyenkor: tűzijáték, felvonulás, zenekarok, flamenco táncosok, stb. Úgy gondoltam, ha "San" nem is, de "Pedro" az viszont vagyok, ezért egy kicsit az én tiszteletemre is tart ez a Fiesta. :) Marekkel és egy angol férfivel mentem egész nap, ők ketten mentek elöl - a második világháború volt a téma - én egy pár lépésnyire mögöttük, nem is nagyon figyelve rájuk, a saját gondolataimat próbáltam összerakni. Délután öt körül értünk Burgosba. Mareknek volt szállás foglalva egy belvárosi hotelben, (amúgy ő is albergue-kben aludt csak valamiért Burgosba foglalt előre hotelszobát) nekem még szállást kellett találnom. Úgy váltunk el, hogy másnap reggel 7:30-kor találkozunk a katedrális bejáratánál és indulunk tovább. Megkerestem az albergue-t, bementem, de már messziről integettek, hogy teltház van. Hát így tervezzen az ember magának névnapi Fiestát. Mivel azt az információt kaptam, hogy egyetlen hely a városban ahol van még szabad ágy, egy 3 km-rel visszább lévő camping. Hát én 3 métert nem megyek vissza nemhogy 3 kilométert. Nincs más hátra, mint előre. Tovább megyek. Burgoson átsétáltam és csak ennyit láttam a csodaszép városból. (Legalább lesz miért vissza menni.) :) A következő település 7 km, de mivel még ott sem volt szabad hely még tovább kellett mennem, így lett a tervezett 28 km-ből aznap 38 km. Ha az ember betervez egy távot magának, egész nap úgy osztja be az erejét, hogy az a tervezett útra elég legyen, +10 km az már kegyetlen. De ez van. :)

...a taxis...

Ismerőseim - sőt még a gyerekeim is - tudják rólam, hogy nem igazán vagyok oda a taxisokért. Megvan a véleményem róluk - tisztelet a kivételnek - ami szerintem elég általános vélemény. De mindenki azt gondol amit csak akar, én is azt teszem és nem is ülök taxiba max. egy évben egyszer. Amit viszont Burgos-ban éltem át, nagyon meglepett. Mivel elég fáradtak voltunk és nem is volt akkora autóforgalom a városban, egy kicsit szabályt szegtünk. A gyalogosok piros jelzése ellenére átsétáltunk egy kereszteződésen. Az úttest közepén voltunk amikor megláttam, hogy egy taxi tart felénk. A beidegződésből és az előítéletemből fakadóan már vártam a dudálást és a káromkodást és a nemzetközi kézmozdulatokat. De hiába. A taxis ránk villogott, de nem azért, hogy "letoljon" bennünket az útról, hanem azért, hogy menjünk nyugodtan. Amikor mellénk ért lelassított és mosolyogva szólt ki az ablakon: „Buen Camino!” Hát igen, ez az ember tudta, hogy ezek a "vándorok" napi több 10 km-t tesznek meg a tűző napon csak azért, hogy a végén célba érjenek. Ha legközelebb Burgosban járok, talán még egy taxit is kipróbálok.J

...megszokott mozdulatok...

Minden nap reggel indulás előtt egy már megszokott mozdulatsort csinálok végig. Felhúzom a zoknimat, cipőt veszek, felveszem a a hátizsákot és becsatolom a keresztpántokat a derekamon és a mellkasomnál. Ez a rituálé-szerű mozdulatsor jelenti a testem számára, hogy igen, perceken belül elindulok. Felkészülés, jelzés az agynak és az izmoknak az elkövetkezendő időszak megterheléseire. De ezen mozdulatsorok fordítottja is hasonló fontos üzenetet jelentenek. Mielőtt megállok pihenni, már percekkel korábban kikapcsolom a keresztpántokat, jelezvén testem számára, hogy "kitartás" nem sokára szünet következik. A hátizsák, cipő, zokni levétele pedig a valódi pihenési időszak kezdetét jelenti. Ez a mozdulatsor napjában többször is megismétlődik hol egyik, hol másik irányba. Így mozgósítva testem tartalék energiáit, hogy nap mint nap célba tudjak vele érni. De van, amikor, be kell csapnom a saját agyamat a saját testemet. Tudom, hogy még nem fogok megállni pihenni, de mint egy placebo hatást kiváltva, kikapcsolom a hátizsákom keresztpántjait és kizsigerelem testem utolsó tartalékait is. Mert ilyenkor ugyanaz a hatás jön létre, testem bízván a hamarosan bekövetkező pihenőjében, magasabb fokozatra kapcsol még gyorsabb tempóra képes mint korábban, és ezzel túllendülök a holtpontokon. :)