St. Jean Pied de Port - Roncesvalles 24 km

Amint SJPP-ba értem, bepecsételtettem a zarándoklevelembe és már indultam is. Végre itt vagyok és végre elkezdhetem az utam! Roncesvalles volt az első nap végére az úticélom, ami 24 km túrát jelentett. A táv nem volt sok, de az 1300 méter szintkülönbség elég fárasztó volt. Este rendben megérkeztem és elfoglaltam a szálláshelyemet.

...a lábak...

A mai nap saját magam szolgálatába helyeztem a lábaimat! :) "Mondtam" nekik, hogy ellentmondást nem tűrök. Nem fogadok el tőlük nyafogást, lázadásként vízhólyag növesztést, fájdalmat, semmit. "Tudattam" velük, hogy tisztában vagyok az ő szerepükkel, az egész út sikere rajtuk áll vagy bukik. Minden eszközt a rendelkezésükre bocsájtok - izzadság elvezetős zokni, kényelmes túracipő, magnézium a görcsök megelőzésére - de nem hagyhatnak cserben! Jól viselkedtek egész nap, dicséret jár nekik! :)

...az útjelzők...

Nagyon érdekes, hogy az ember útja során miből válhat útjelző? Napközben pont azon gondolkodtam, hogy milyen jól lehet követni az utat a Caminon. Sok tábla, irányjelzés vezet és mutatja a helyes irányt. Furcsa volt, hogy nem sokkal azután, hogy erre a megállapításra jutottam egy útkereszteződéshez értem és őszintén szólva nem volt egyértelmű számomra, merre is kellene mennem. Elindultam egy irányba remélve, hogy az a helyes út. Már egy jó ideje mentem, de még nem volt másik útjelző. Hideg szél fújt, akkora köd, hogy kb. 20-30 métert lehetett csak belátni. Nem izgultam még, ha el is tévedek csak du. 4 volt, bőven van időm visszatalálni. Gondoltam, hogy ez a jó irány, ha csak az a komisz Norman Price (mama a fiúknak úgy olvasd: Normen Prájsz, tudni fogják ki az)J el nem tekerte az útjelző táblát. Egyszer csak a földön megláttam egy kínai feliratú csoki papírt. Hát ezt biztos nem egy helyi gazda szórta el. Tudtam hogy jó fele haladok. Egyébként az úton nagyon ritkán, elvétve lát szemetet az ember. Most jól jött valaki hanyagsága, kb. 20 perc menetelés után megláttam a Camino hivatalos útjelzését (a kagylót).

...a lócitrom...

Az út széleken megszokott látvány a kőhalmok. Valaki letesz egy-két követ egymásra és aki arra jár és van kedve na és energiája lehajolni rá vagy mellé teszi a sajátját. De a mai nem egy megszokott kőrakás volt. Egy erdei út közepén egy hatalmas lócitrom volt. Valaki nem tudom, hogy azért mert fel akarta a mögötte érkező zarándokok figyelmét hívni, hogy ne lépjenek bele vagy csak ellenállhatatlan vágyat érzett rejtett kreativitásának felszínre hozatalára egy 6-8 követ egymásra téve tornyot épített a közepére. Gondoltam le kéne fényképezni, nagyon vicces látvány volt, de már nem fordultam vissza. Gondolkodtam a dolgon, ha mégis megörökítettem volna biztos azt a nevet adom a képnek, hogy: „A sz…rból is lehet várat építeni!” De mivel sem követ, sem egyebet nem akartam hozzá tenni továbbálltam!J

...szállás...
A szállás egy 180 ágyas albergue volt ahol több hosszú folyosót osztottak fel 2 db 2 emeletes ágyas kis cellákra. Az ágyakat érkezési sorrendben osztották ki, én a 252. ágyat kaptam. Alattam egy osztrák férfi, mellettem lévő ágyon egy olasz, felette egy amerikai srác. Az olasz azt hitte, hogy pap vagyok. Nem tudom miből gondolta? Pláne, hogy zuhanyzásból jöttem vissza egy törölközővel körbecsavarva. Kíváncsi lennék, hány törölközős papot látott-e már, vagy hogy asszociált rá fogalmam sincs.A fürdők modernek és tiszták voltak. Az egész épületben kiválóan ötvöződött a múlt és a jelen. A több 100 éves kőfalak és a modern üvegajtók.