Nehéz dolog "mától" kevesebbet enni a megszokottnál, s étrendben sem könnyű hirtelen váltani csupa kímélő ételre. Mégis a legtöbbször ezt ajánlják azoknak, akik az egészségüket fenyegető súlygyarapodással küzdenek. Pedig ha túl magas a követelmény, az szinte biztos forrása a kudarcnak. Így különös figyelmet érdemel minden olyan eredmény, ami egy kicsit könnyebb utat mutat a kezdeti sikerélmények megszerzéséhez. Ilyennel szolgált francia és spanyol kutatóknak az a vizsgálata, amit a Nature Communications mutatott be tavaly [2023] decemberben. Anna Palomar-Cros és munkatársai az étkezési időpontok és egyes betegségek kialakulásának összefüggéseit vizsgálták mintegy százezer ember adatainak feldolgozásával. Azt szűrték le, hogy a szív és az érrendszer egészségét az szolgálja a legjobban, ha a napi első, illetve utolsó étkezésre viszonylag korán kerítenek sort. Így például a 8 óra után reggelizők kardiológiai kockázatánál óránként mintegy 6 százalékos növekedést mutattak ki. A vacsora időpontja még többet számított az agyi érrendszer egészsége szempontjából, annál a 20 óra utáni étkezés óránként 28 százalékkal magasabb betegségrizikóval társult. A vacsora és a másnapi reggeli időbeli távolsága ugyanakkor fordított arányosságot mutatott a vizsgált betegségek kockázatával. (Vagyis az nem igazán jó megoldás, ha ezentúl hajnali háromtól eszünk folyamatosan este hatig...)

Egy másik, amerikai kutatás ugyancsak az étkezések időpontjának hatását vizsgálta, immár magyarázatot is keresve arra, hogy a késői étkezések miért járnak olyan gyakran kóros súlygyarapodással? Ennek eredményét másfél esztendeje a Cell Metabolism folyóiratban mutatták be. A kísérletben túlsúlyosok két csoportját szigorúan ellenőrizték és tesztelték néhány napig, ami alatt ugyanolyan étrenden voltak annyi különbséggel, hogy az egyik csoport háromszori étkezése 9, 13, valamint 17 órára esett, míg a másiké 13, 17, és 21 órára. Az tapasztalták, hogy az eltérő időzítés a kísérletben résztvevők több élettani mutatójában is eredményezett határozott különbségeket. Ilyen volt például a szervezetükben a leptin hormon szintje, amely a később étkezőknél tartósan alacsonyabb lett, aminek megfelelően folyamatosan éhesebbnek érezték magukat. Ugyancsak náluk volt tapasztalható, hogy csökkent a testhőmérsékletük, azaz a lebontott zsírból kevesebbet használt el önfűtésre a szervezetük. Emellett változott a zsírgazdálkodás folyamatainak a szabályozása is: a zsírbontás visszaszorult, míg a -raktározás erősödött. Nina Vujović és kutatótársai ezzel igazolták, hogy az étkezés rossz időzítése több úton is hozzájárul ahhoz, hogy ugyanaz az étrend könnyebben okozzon elhízást, s azzal nagyobb kárt tegyen az emberben. Ami persze azt is jelenti, hogy a korrekció egyik - s talán nyitásként könnyebb - eszköze lehet az étkezési időpontok megváltoztatása.

Az egyik újítás, ami biztosan hasznosnak látszik, az a késői étkezések elhagyása, azaz a vacsora korábbra hozása. Egy másik - hacsak valamely már kialakult betegség nem kíván más ritmust - az úgynevezett "étkezési időablak" szűkítése. Ennek célja, hogy az esti utolsó és a másnapi első étkezés között minél hosszabb "pihenőidőt" kapjon a szervezet tápanyag-feldolgozó rendszere. Schwab Richárd belgyógyász-gasztroenterológus ennek értelmét azzal magyarázta egy a HVG-nek adott interjújában, hogy ilyenkor az emésztőrendszer szükséges karbantartási feladatokat végez. E lehetőség hiányában, a tápcsatorna állandóan "emésztési fázisban" van, s az pedig "hozzájárul a vérben az inzulinszint emelkedéshez, a bélflóra egyensúlyának eltolódásához, ami aztán a bélfal fokozott gyulladásos terheléséhez vezet". Ezeknek pedig, ahogyan korábbi kutatások is jelezték, olyan következményei lehetnek, mint az elhízás vagy a cukorbetegség kialakulása. Az emésztési pihenőidő 12 óránál is hosszabbra nyújtásához a vacsora korai időpontja mellett a reggeli későbbre halasztása is hozzátartozhat. "Vizet, kávét nyugodtan lehet inni ilyenkor is, de az utóbbit tej, és természetesen édesítőszerek nélkül" - mondja erről Schwab doktor.

Aki igyekszik szűkebbre venni az étkezési időablakát, annak hasznos lehet azzal együtt egy erőteljesebb - például étkezési naplóval segített - kalóriakontroll is. Ugyanis létezik az a kockázat, hogy a korlátozott időben nagyobb étvággyal, s kevesebb gátlással ülnek az emberek az étkezőasztalhoz.

_{( https://www.nature.com/articles/s41467-023-43444-3 )
( https://www.cell.com/cell-metabolism/fulltext/S1550-4131(22)00397-7 )}