Tudomány a rostok között

Kevés olyan kiábrándító egészségügyi tanács van, mint hogy "Tessék több rostot enni!". Különösen rosszul cseng ez, ha a címzettnek erről jóformán csak egy nagy halom korpáskeksz jut az eszébe. Pedig a rostok lehetnek színesek, ízesek is - ezt legjobban a zöldségek, gyümölcsök, hüvelyesek tudják. Sőt, még a teljes kiőrlésű lisztek is - ha jó társaságba keverednek a konyhában - remek alapanyagai az izgalmas gasztronómiának.

Azt is tudni, hogy a rostszegény táplálkozás hajlamosít egyes betegségekre. Köztük a 2-es típusú diabéteszre, az agyvérzésre, s a béldaganatokra.

Az már nehezebb kérdés, hogy mennyi rostfogyasztás kell a szervezet védelméhez, illetve lehet-e azt túlzásba vinni, ártani vele? E bizonytalanságok eloszlatására indult az az áttekintő kutatás, aminek eredményéről januárban [2019] számolt be a MedicalOnline. Az új-zélandi tudósok mintegy kétszáz korábbi vizsgálatot, s bennük több mint száz millió ember adatait értékelve arra jutottak, hogy a bővebb rostfogyasztás 15-30 százalékkal csökkenti a szív-, illetve a 2-es típusú cukorbetegség, valamint a vastagbélrák miatti halálozás kockázatát. Ezen túl az adataik azt is igazolták, hogy a rostosabb étkezés rendszerint alacsonyabb testsúly-, vérnyomás- és koleszterinszint-értékekkel is jár. Azt mérték ki, hogy ezek a jótékony hatások nagyjából a napi 25-29 grammos rostbevitelhez köthetők. Hozzátették, hogy az ennél nagyobb fogyasztás még jobb lehet a krónikus betegségek megelőzése szempontjából, káros mellékhatás nyomát nem találták. Annyit azonban megjegyeztek, hogy a vashiányosok állapotát ronthatja a túl sok rost.

Aki most elgondolkodik azon, hogy vajon az ő fogyasztása eléri-e az ideálisnak tartott napi 25-29 grammot, nyugodtan vegyen még egy adag salátát... A szokásos nyugati étrendek ugyanis erősen rostszegények. Például az amerikai felnőttek napi átlagfogyasztása csupán 15 gramm.

A megfelelő rostbevitelhez még csak korpáskekszet vagy más "rostbombákat" sem kellene folyton rágcsálni. A mai átlagfogyasztásunk ugyanis csupán tizede annak, amit a klasszikus paraszti étrend - a maga több zöldségével - garantált. De ezt már egy másik, három évvel korábbi tanulmányból tudjuk. Akkor ugyancsak a MedicalOnline számolt be arról az eredményről, miszerint a csekély rostfogyasztás, több generációra kihatóan ronthatja a leszármazottak életesélyeit is.

A Stanford University School of Medicine kutatói azt vizsgálták, hogy a rostfogyasztás hogyan alakítja át a belekben élő baktériumok közösségét. Ez azért nagyon érdekes, mert egy sor betegségre való hajlamot - ilyen a 2-es típusú cukorbetegség is - közvetlenül összefüggésbe lehet hozni a bélbaktériumok sokféleségének csökkenésével, illetve a törzsek közötti egyensúly felborulásával.

A tanulmányban bemutatott állatkísérletek egyrészt azt igazolták, hogy a rostszegény táplálkozás már néhány hét alatt súlyos változásokat okoz a belekben. (A kísérletben a baktériumfajok felének negyedére csökkent a csíraszáma, s némelyek el is tűntek.) Utóbb a helyreállítást célzó rostdús menü sem volt képes a teljes megújításra, az eltűnt törzsek harmada már nem tért vissza.

Az elszegényítés még drasztikusabb, ha a rostkerülés generációkon át jellemez egy családot. A 4. nemzedék beleiben már csak az eredeti baktérium-paletta negyede volt megtalálható. S még ha utóbb rostdús táplálkozásra is fogták őket, náluk akkor sem tért vissza az elveszett törzsek kétharmada. Vagyis leszűrhetjük azt, hogy aki ma elegendő zöldséget eszik, az azt a dédunokái egészségéért is teszi:)

Justin Sonnenburg mikrobiológus, az idézett tanulmány vezető szerzője adott még egy praktikus tanácsot a bélbaktérium-populációk gyámolítására: nem kell rögtön kezet mosni kertészkedés vagy kutyasimogatás után!

2019. február