Több lábon áll a jó egészség

Van az elmúlt (?) járványidőszaknak néhány egészségbarát hozadéka is. Ezek közé sorolható például, hogy a fél ország megtanult rendesen kezet mosni, s talán ezt egy darabig el sem felejtik. Egy másikra egy - a honi kutyatartással foglalkozó - idén [2022] januárban a Magyar Állatorvosok Lapjában publikált kutatás hívta fel a figyelmet. Azt már korábban is lehetett tudni, hogy a bezártság alatt megélénkült az érdeklődés a társállatok iránt, de most már számok is mutatják ennek eredményét. Mára a magyar háztartások többsége (50,4%) ebtartó lett, noha az arányuk 2018-ban még csak 36 százalék volt. Megfigyelhető a gazdák bizonyos társadalmi átrétegződése is: míg négy éve főleg a férfiak és a negyvenesek éltek kutyával, addig ma ez leginkább a nőkre és a hatvanon túliakra jellemző.

Több lábon áll a jó egészségMár ezek az adatok is előrevetítik az egészségnyereséget, hiszen régóta tudott, hogy a jószágok közelsége milyen jótékony. Például oldja az ember stresszét, csökkenti a vérnyomását, s határozottabb ritmust ad a mindennapjainak. Ráadásként pedig még rendszeres fizikai aktivitásra is ösztönöz.

Néhány frissen publikált kutatás most további adalékokkal is szolgált e haszonlistához. Idén februárban a a PLOS One című folyóiratban számoltak be Yu Taniguchi és munkatársai eredményeiről, akik 65 és 84 év közötti japán kutya-, illetve macskatartókat vizsgáltak. Ők azt találták, hogy a kutyások fele olyan valószínűséggel váltak rokkanttá, mint azok, akiknek sosem volt ilyen társuk. Ez az előny akkor is megmaradt, ha kiszűrték az olyan egészségügyi tényezők hatását, mint a krónikus betegségek kórtörténete vagy a szabadban töltött idő. Viszont még nagyobb volt "a kutyatartás nyeresége" azoknál, akik a mellett még rendszeresen sportoltak is. Ezzel szemben a macskatartás egyáltalán nem mérsékelte a megrokkanás rizikóját. Talán, mert a cicák nem igénylik a sétáltatást... Ugyanis - mint a kutatók is megjegyzik - az ebtulajdonosok négyszer nagyobb valószínűséggel érik el az ajánlott fizikai aktivitást, mint azok, akiknek nincs kutyájuk.

A tanulmány ugyanakkor - szemben korábbi munkákkal - arra nem talált bizonyítékot, hogy a társállatok a halálozási kockázatot is csökkentenék. Vagyis a japán kutatók szerint a kutyatartás nem feltétlenül hosszabbítja meg az életet, viszont idős korban is óvja annak minőségét.

Részben hasonló eredményre jutottak a 65 éven felüli amerikaik körében kutakodó szakemberek, akik az alanyok szellemi képességeinek hanyatlását vizsgálták. Mint az Orvostovábbképző Szemle Online márciusban beszámolt róla, ők azt találták, hogy a vizsgált hat év alatt kevésbé romlott a kognitív teljesítménye azoknak, akiknek van kutyájuk vagy macskájuk. E hatás különösen azoknál volt érzékelhető, akik hosszabb ideje éltek társállattal. A kutatók úgy vélik a nagyobb fizikai aktivitás és a kevesebb stressz állhat az általuk is tapasztalt agyvédő hatás mögött.

E két kutatás is megerősíti, hogy jó stratégia az idősödéshez négylábú egészségmenedzser segítségét igénybe venni.

Ám ez a kapcsolat kétirányú. Ha a gazda életvezetése mérgező, azt a kutyája is megszenvedi. Ha a családban nincs étkezés kontroll, ha nem figyelnek arra, hogy a korral csökken a kalóriaszükséglet is, ha nem része a mindennapoknak az elegendő mozgás, akkor a négylábúaknál is jönnek a civilizációs nyavalyák. "Óriási probléma, hogy a gazdák nem ismerik fel időben, vagy nem ismerik el, ha kutyájuk hízni kezd"- idézte a MedicalOnline négy esztendeje Kubinyi Enikőt, az ELTE etológiai kutatócsoportjának vezetőjét. Mára ugyanis a kutyáknál (is!) az egészségüket veszélyeztető legkomolyabb rizikófaktorrá lépett elő az elhízás. A következmény pedig az, hogy "gyakrabban fordul elő a cukorbetegség, az ízületi gyulladás, vizelet-visszatartási zavarok, valamint légzési elégtelenség". Akár talán úgy is mondhatnánk, hogy a kutyánk az életünk tükre.

Forrás:
(https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0263791)