Testtömeg-vonzás

Noha világszerte rengeteg embernek lenne szüksége tartós súlycsökkentésre, ez keveseknek sikerül. Aminek az oka részben az lehet, hogy túl sematikusan látják az elhízás okát - erről írt David S. Ludwig és tucatnyi szerzőtársa 2021 szeptemberében a The American Journal of Clinical Nutrition című folyóiratban. Ők azt állítják, hogy bár az "egyél kevesebbet és mozogj többet!" tanáccsal rövid távon lehet eredményeket elérni, de tartós siker nem várható az energiamérleg efféle korrekciójától.

Testtömeg-vonzásÉrvelésük szerint az elhízásnak nem az a lényege, hogy a szükséglet felett elfogyasztott "kalóriák" egyfajta tartalékot képezve zsírként raktározódnak el. Ha a folyamat ilyen egyszerű lenne, akkor utóbb egy kis túlmunkával könnyen ki is lehetne üríteni ezek a raktárakat. Csakhogy a táplálék nem egyszerűen semleges kalóriák tömege - figyelmeztetnek a szerzők -, az ételek minősége befolyásolja a tápanyagok hasznosulását is. Némelyek szinte vonzzák a túlsúlyt azáltal, hogy olyan biológiai folyamatokat indítanak el, amelyek módosítják a szervezet zsírraktározását.

Példaként említik a nagy glikémiás terhelésű étrendet, amit a könnyen felszívódó, s így a vércukorértékeket gyorsan magasba lökő szénhidrátok jellemeznek. Ez olyan hormonális folyamatokat indíthat el, amelyek hatására már akkor megkezdődik a zsírraktározás, amikor a test működése még igényelné ezt az energiát. Így a test annak ellenére hízik, hogy a sejtjei éheznek.

Az ezt a folyamatot előtérbe állító úgynevezett "szénhidrát-inzulin modell" a mellett, hogy megmagyarázhatja sok fogyókúrázó kudarcát, jobb stratégiát is ajánl a tartós súlycsökkentéshez. Ugyanis ha az ételek összetétele - nevezetesen a sok "gyors szénhidrát" - felelős a fokozódó zsírraktározásért, akkor a kalóriamegszorítás inkább csak az éhséget növeli, s nem pedig a siker esélyét.

A szerzők azt is megjegyzik: a való élet körülményei között igen nehéz pontosan megbecsülni, hogy kinek-kinek mekkora a tényleges napi energiaszükséglete. Így úgy vélik, a mai körülmények között az emberek erősebb kontroll alatt tudják tartani azt, hogy mit esznek, mint hogy mennyit esznek (a szükségletükhöz képest). Azaz bármilyen tartósnak szánt súlykorrekcióra készülve, legjobb első lépésként az étrenden igazítani. S azt elérni, hogy abban minél kevesebb olyan elem maradjon, ami mennyiségétől függetlenül is a siker ellen dolgozik. Ez a gyakorlatban a nagy glikémiás terhelésű élelmiszerek - mint a finomított gabonák, krumplifélék, cukrot - lehetőség szerinti leváltását jelenti, míg nagyobb szerepet kaphatnak benne a magvak, a diófélék, a hüvelyesek, a gyümölcsök, a csekély keményítőtartalmú zöldségek. Egy ilyen étrend mellett a hormonális hatások sem gátolják a zsírtartalékok felélését, s a mennyiségi megszorítások miatti éhség is kevésbé lesz gyötrő.

Néhány héttel korábban a Science bemutatott egy másik kutatási eredményt is, ami ugyancsak módosíthatja az elhízás okait illető közvélekedést. A jelenleg elterjedt nézet szerint ugyanis már a fiatal felnőttkortól csökken az emberi szervezet energiaigénye, így az évek múlásával szinte elkerülhetetlen a súlygyarapodás. A most publikált mintegy nyolcvan szerző által jegyzett tanulmány számos korábbi - különféle országokban, különféle életkorú és etnikumú csoportokkal végzett - kutatás eredményeit összevonva szűrt le következtetéseket. E szerint az emberi szervezet önfenntartást szolgáló energiaigénye ugyan jelentősen különbözik egyes életszakaszokban, de nagyjából 20 és 60 év között nincs benne érdemi változás. (A csökkenés majd csak hatvan felett kezdődik.) Azaz, ha valaki például a negyvenes éveiben lassan hízni kezd, azért ne a korral lassuló anyagcseréjét okolja! Inkább a tányérján keresse a választ a miért?-re.

(https://academic.oup.com/ajcn/advance-article/doi/10.1093/ajcn/nqab270/6369073)
(https://www.science.org/doi/10.1126/science.abe5017)