Távolinak látszó bajok

Noha a 2-es típusú diabéteszt jellemzően életvezetési problémákkal, illetve a genetikai hajlammal hozzák összefüggésbe, olykor fertőzések is szerepet játszhatnak a kialakulásában. Erre példával legutóbb a covid-járvány szolgált, melynek visszamaradó következményei között sok esetben találtak cukorbetegséget. Ám egy másik, régóta velünk élő víruscsoport, a herpeszek is növelhetik a diabétesz kockázatát, erről szolgált friss részletekkel a minap egy német tanulmány. Az idén (2022) májusban a Diabetologia című szaklapban bemutatott kutatás az embert fenyegető nyolcféle herpeszvírus közül hétnek a hatását vizsgálta. Ezek közös tulajdonsága, hogy élethosszig ott lappanganak az általuk megfertőzött szervezetben. Ám ennek hatása - például a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása szempontjából - már erősen függ a herpeszvírus fajtájától.

A vizsgált hét változat (HSV1, HSV2, VZV, EBV, CMV, HHV6, HHV7 ) között kettő olyat találtak, amelynek jelenléte bizonyíthatóan fokozza a prediabétesz rizikóját. A citomegalovírus (CMV) 33%-kal, míg az egyik herpes simplex vírus (HSV2) 59%-kal növeli ezt a kockázatot.

Távolinak látszó bajokMíg a HSV2 egy jellemzően szexuális úton terjedő kórokozó, s azt a lakosságnak mintegy 11 százaléka hordozza, addig a "kevésbé speciális" CMV az emberek 46 százalékában megtalálható. (A cukorbetegség szempontjából "semleges" herpeszvírusok között vannak náluk jóval elterjedtebbek is. A vérmintákban sokkal nagyobb arányban találták meg a kutatók például az EBV [98%], a HSV1 [88%], vagy a HHV7 [85%] nyomait.)

Egyelőre nem ismert az a pontos mechanizmus, ahogyan a két most "leleplezett" vírus előkészíti a terepet a cukorbetegségnek. Ugyanakkor a kutatók emlékeztetnek, hogy a krónikus fertőzések megváltoztathatják az immunrendszer működését, ami pedig változásokat eredményezhet a hormonális rendszerben. (Így akár a vércukorszint-szabályozásban is.)

Két látszólag távoli betegség lehetséges kapcsolatának egy másik aspektusáról írtak a minap a Semmelweis Egyetem honlapján. Ott dr. Antal Imre egyetemi adjunktus beszélt egy a mozgást, munkavégzést veszélyeztető ortopédiai betegségről, a "befagyott váll" szindrómáról. Az érintett negyven felettiek vállízülete lassan, az elején alig érzékelhetően kezd elmerevedni. A fájdalom előbb talán csak az alvást zavarja meg, míg a mozgás beszűkülése végül lehetetlenné teheti az olyan mindennapi feladok elvégzését is, mint az autóvezetés vagy a fésülködés. A befagyott váll a nők 10, míg a férfiak 8 százalékánál okozhat panaszokat. A betegség kialakulásának az esetek 60-70 százalékában nincs előzménye, nem sikerül konkrét kiváltó okot megállapítani. Arra viszont van tapasztalat, hogy kiket fenyeget leginkább ez a kór. E szerint különösen veszélyeztettek a cukorbetegek, akiknek az adjunktus szerint közel harmadánál jelentkezik ez a szindróma.

A tünetek mögött az ízületi tok és szalagrendszer - egy idő után hegesedéssel is járó - krónikus gyulladása áll, amit jellemzően gyógyszeres gyulladáscsökkentéssel, ritkábban műtéttel kezelnek. A gyógyulás mindenképpen hosszadalmas és türelmet igényel. S akár gyógyszert, akár műtétet alkalmaznak, a kezelés része a gyógytorna, hogy azzal minél többet mentsenek, vagy hozzanak vissza a mozgásképességből.

A semmelweis.hu is éppen annak kapcsán foglalkozott most ezzel a betegséggel, hogy az egyetem kiadott egy friss oktatóvideót, ami segíti a váll-ébresztő torna otthoni elvégzését is. (A gyógyító gyakorlatokat itt találják.)

( https://link.springer.com/article/10.1007/s00125-022-05704-7 )