Önfigyelő önvédelem

Fokozott önfigyelemre, stabilitásra és a negatív testi reakciók gyors lereagálására int egy koreai és egy amerikai tanulmány.

Ilyenkor tavasztájt megnő azoknak a radikális fogyókúráknak a népszerűsége is, amelyek eredményét aligha lehet megőrizni. Tipikus következményük a jojó-effektus, a "kamatostól" visszatérő túlsúly - s ez még azoknak sem feltétlenül újdonság, akik túl gyorsan próbálnak nagyot alakítani az életvitelükön. Az említett dél-koreai tanulmány viszont hozott új eredményeket is. Azt mutatták ki, hogy nem csak a testsúly, hanem a vércukor- és koleszterinszint, valamint a vérnyomás ingadozása is rövidíti az életet. Ezek külön-külön is - és együtt pedig különösen - növelik a szívinfarktus és az agyvérzés rizikóját. Az eredetileg az Amerikai Szívgyógyászati Társaság lapjában, a Circulation folyóiratban 2018 októberében bemutatott tanulmányban közel 7 millió egészséges ember adatait elemezték. (Az "egészséges" itt azt jelentette, hogy a kutatás elején nem voltak, sem cukorbetegek, sem magasvérnyomásosok, s a koleszterin-szintjük miatt sem kellett őket kezelni.) Az 5,5 év átlagos utánkövetés során azt találták, hogy azoknál, akiknél mind a négy paraméter erősen ingadozott, több, mint kétszeres volt az elhalálozás veszélye. (Azokhoz képest, akiknél se a testsúly, se vércukor-, se a vérnyomás nem volt túlzottan változékony.) Ugyanebben az összevetésben az infarktusnak, valamint a sztróknak egyaránt kereken 40 százalékkal volt nagyobb a kockázata.

Önfigyelő önvédelemA másik kutatás - amit az OTSZonline idézett - viszont olyan esetre hoz példát, amikor az odafigyelés elégtelensége éppen az élettani paraméterek változásának csekélységében mutatkozik meg. Az Amerikai Diabétesz Társaság egy 2018-as fórumán ismertettek egy a 2-es típusú cukorbetegek kezelését áttekintő tanulmányt. A feldolgozott adatok azt mutatták, hogy bár a betegek 90 százalékának megkezdődött a kezelése, csak 56%-uknál érték el két éven belül a megfelelő glikémiás kontrollt (HbA1c < 8,0%). Akiknél ez sikerült, azoknál átlagosan 9 hónap kellett ehhez.

Közelebbről vizsgálva azonban az is látszott, hogy sokaknál és sokáig akkor sem módosították a terápiát, ha az nem hozott megfelelő eredményt. Így a megfigyelt "kontrollálatlanok" 46%-ánál semmit nem változtattak azon az első 6 hónapban. Míg 1 év után még 25% és 1,5 év után is 20% volt azok aránya, akiknek a terápiáját nem vizsgálták felül, illetve nem bővítették a kudarc (HbA1c > 8,0%) ellenére sem.

Magyarországról nem ismerünk hasonló felmérést, az amerikai adatok pedig az eltérő egészségügyi rendszer és szociális környezet miatt inkább csak gondolatébresztőnek használhatók. De annak bizonyára alkalmasak, különösen kiegészítve az Amerikai Diabétesz Társaság ajánlásával. A szerint ugyanis a diabétesz kezelését minden 3 hónapban bővíteni kell, amennyiben nem érték el vele a kívánt HbA1c értéket. Erre pedig maguk a betegek is figyelhetnek.