Kezdjen tervezni!

Az inzulinrezisztencia és a depresszió közötti kapcsolatot mutatott ki egy friss amerikai kutatás. Az OTSZ Online 2020 decemberi beszámolója szerint dr. Kathleen Watson és munkatársai arra jutottak, hogy a súlyosabb depressziós tünetektől szenvedők között 51%-kal nagyobb eséllyel fordul elő az inzulinérzékenység kóros csökkenése, mint a "normál" populációban. Ebből az eredményből azonban nem következik, hogy a rezisztencia eredményezné a depresszió kifejlődését vagy éppen fordítva. Már csak azért sem, mert ahogy a kutatók is felhívják rá a figyelmet, mindkét betegség hátterében vannak hasonló folyamatok. Például mindkettő kialakulásának rizikóját növelhetik egyes életmódjellemzők: mint a rossz táplálkozás, az egészségtelen életmód, valamint a gyakori lelki sérülések. Amiből az is következhet, hogy a depresszió kezelésével javulhat az inzulinérzékenység, vagy fordítva: az utóbbi terápiája enyhítheti az előbbiből fakadó panaszokat.

Kezdjen tervezni!A depresszióra hajlamosak számára egyébként különösen nehezek lehetnek ezek a hónapok. Az emberek mintegy ötödének vannak enyhébb vagy súlyosabb tünetei a szezonális fényhiány miatt. Náluk jelentkezhet fáradtság, érdektelenség, alvászavar, bűntudat, falánkság, szomorúság és számos más gyötrő dolog. Ráadásul most a fényhiányos lehangoltságot tetézheti a járvány miatti szorongás, a kényszerű bezárkózás, a társas kapcsolatok lazulása. Ettől súlyosabbak lehetnek a tünetek, illetve elmaradhat azok tavaszi - gyakran automatikus - enyhülése is. Utóbbi veszélyre már a járvány első hulláma is rávilágított. Erre vonatkozó tapasztalatairól beszélt Kelly Rohan, a Vermonti Egyetem pszichológia professzora tavaly [2019] novemberben a The New York Times-nak. Ő ott - túl a napi fél óra napozáson és szabadtéri mozgáson - azt javasolta védekezésként: "Kényszerítsd rá magad, hogy továbbra is foglalkozz a kedvelt tevékenységeiddel, és maradj jó kapcsolatban az emberekkel!"

Mint egy gonosz kis fricska, úgy tűnhet fel most az OTSZ Online egyik friss tanulmányismertetője arról, hogy boldogabbak, akik sokat utaznak. A Tourism Analysis című lapban nyilvánosságra hozott kutatás nyomán írják, hogy akik gyakrabban indulnak 100 km-nél távolabbi célokhoz, azok boldogabbnak is érzik magukat (7%-kal), mint az örökös helybenélők. Az eredményt kommentálva emlékeztetnek, hogy egy-egy vakáció stresszoldó, jóllétet-egészséget javító hatását már korábbi kutatások is igazolták. A jelen munka viszont az utazások maradandóbb hasznát igyekezett bemutatni.

Mondhatnánk persze, hogy egy ilyen eredmény - a járványvédelmi megszorítások, lezárások idején - kifejezetten irritáló: inkább növeli a stresszt, mint sem a boldogság útjára vezetne. De a kutatásban feltűnik egy kis reménysugár is. Azt írják ugyanis, hogy a rendszeresen utazók gyakran hosszan készülnek, s beszélnek is a terveikről-tapasztalataikról a barátaikkal. Ez is része annak az élménynek, ami aztán tartósan boldogabbá teszi őket. Igaz, hogy most lezárások vannak, de biztos, hogy ennek egyszer vége lesz. Tervezni pedig már most lehet a majdani utakat. S beszélni is lehet róluk a barátokkal, családtagokkal. Gyakran és sokat. Már ez is kizökkenthet egy kicsit a tél- és járványvégi befelé fordulásból. Arról nem is beszélve, hogy - miként a kutatók tapasztalatát idézi a beszámoló - "minél többet beszélnek az emberek az utazásról, annál nagyobb annak esélye, hogy utazási terveiket meg is valósítják".

2021. február