Ha versenyezniük kellene az ételeknek az egészséges étrendben elnyerhető helyekért, akkor a sültkrumpli bizony halmozottan hátrányos helyzetből indulni. Már az alapanyaga is problémás: valahányszor több zöldség fogyasztására biztatnak a dietetikusok, hozzáteszik, hogy "kivéve a krumplit". Ha ehhez még hozzávesszük a bő zsiradékban való sütést, az újabb rossz pont. S akkor még nem is kalkuláltunk az azt követő reflexszerű, bőséges sózással...

De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy már minden rosszat hallottunk a sültkrumpliról. A PNAS tudományos folyóirat a minap [2023 áprilisában] közölte azt a kínai tanulmányt, amely új elemmel egészíti ki "bűneinek listáját". Anli Wang és kollégái 140 ezer ember több mit egy évtizeden át gyűjtött adataiból jutottak arra, hogy a sültkrumpli gyakori fogyasztása a szorongás (+12%) és a depresszió (+7%) magasabb kockázatával jár együtt. A kutatók a lehetséges felelőst is megnevezték: a főleg a sült ételekben előforduló akrilamid nevű vegyületet, ami képes megzavarni az agy anyagcseréjét is. Az étrend és a szorongás kapcsolat ugyanakkor nem bizonyítja egyértelműen, hogy a sültkrumpli lenne a pszichés tünetek okozója. Mint a kutatást kommentálók is megjegyezték, az is lehetséges, hogy a kedélybetegek gyakrabban nyúlnak önvigasztalásként egy-egy adag hasábburgonyához.

Bármelyik megközelítés is legyen az igaz, a sültkrumpli továbbízesítését megkeserítheti az a tanulmány, amit tavaly ősszel közölt a Cardiovascular Research, az Európai Kardiológiai Társaság lapja. Abban az Edinburgh-i Egyetem kutatói egy négy éves, egereken végzett megfigyelés eredményeként látták azt bizonyítva, hogy a magasabb sótartalmú étrend - a hormonműködést befolyásolva - a szervezet általános stressz-szintjét is növeli. De ez csak egy újabb adalék, a túlzott nátriumbevitel súlyosabb következményeinek listájához, melyen szerepel már a magasvérnyomás, a szívroham és az agyvérzés rizikójának megnövekedése is.

Egy ausztrál kutatás tavaly tágabb összefüggéseket vizsgálva magyarázta nem csupán a sültkrumpli, hanem általában a gyorsételek hordozta kockázatokat. Az Obesity folyóiratban megjelent tanulmányban Amanda Grech és kollégái egy mintegy két évtizedes hipotézis érvényesülését vizsgált a valóságban. Az eredeti feltevés az volt, hogy az emberi szervezet természetes módon arra törekszik, hogy elegendő fehérjéhez jusson. A nyugati étrenddel viszont az a baj, hogy e szempontból "túl híg", azaz mire az ember elég fehérjéhez jut belőle, addigra túl sok zsírt és szénhidrátot vesz magához, ezzel a plusz energiával pedig egyenes az útja az elhízáshoz. A nyugati étrendet reprezentáló gyorsételekre pedig különösen is jellemző ez a kockázat. A Sydney-i egyetem csapata mintegy 9 ezer ausztrál felnőtt táplálkozását és fizikai aktivitását követte egy éven át. Ennek alapján arra jutottak, hogy azok, akik fehérjeszegény reggelit fogyasztottak, hajlamosak voltak többet enni a későbbi étkezéseik során. Ezzel szemben az inkább fehérjedúsan reggelizők kevesebbet is ettek a nap folyamán, s a többiekhez képest mértékletesebben fogyasztottak a különféle energiadús, telített zsírokban, cukorban és sóban gazdag ételekből. Mindebből a kutatók, azt szűrték le, hogy a hipotézist a valóság is visszaigazolta.

_{( https://www.pnas.org/doi/10.1073/pnas.2221097120 )
( https://academic.oup.com/cardiovascres/pages/About )
( https://onlinelibrary.wiley.com/doi/epdf/10.1002/oby.23578 )}