Közösségi gyógyászat

Ha kevéssé sikeres a terápia, az a betegnek és az orvosnak is egyaránt kudarc. S különösen könnyű egymást okolniuk ezért az olyan krónikus bajoknál, amelyek menedzselése a betegtől is sok elszántságot, tudást, munkát kíván. Ilyenkor alakulnak ki azok a tipikus konfliktusok, amikor az orvos fegyelmezetlennek, önfejűnek gondolja a páciensét, míg utóbbi viszont úgy érzi, hogy a doktornak sosincs elég ideje rá, legfeljebb receptet ír neki, de valójában nem segíti a terápiával való megküzdésben. Ez a kölcsönös rossz érzés aztán önmagában is nehezíti, hogy együtt jó eredményt érjenek el.

Lantos Zoltánnak egy tavalyi, a Vezetéstudomány című folyóiratban megjelent tanulmánya szerint ennek egyáltalán nem kellene így lennie. Ő amellett érvel, hogy ez az erőforráspazarló helyzet leginkább csak egy régi, rossz szereposztásnak a következménye. Amit az jellemez, hogy az orvos utasításokkal irányítja a beteget, az pedig próbál a vérmérséklete szerint innen-onnan - könyvekből, internetről, betegtársaktól - összeszedett tudással, képességekkel megfelelni az előírásoknak, úgy, ahogy tud.

Ezzel szemben a tanulmányban bemutatott "közösségi egészségélmény-modell" minden a terápiában felhasználható erőforrást összegyűjt, s a hasznosításukban folyamatosan segíti is a betegeket. Az eredmény az, hogy a páciens már nem egyedül áll szemben a problémáival, hanem támaszkodhat a közösség tudására és a támogatására. Ehhez a gyógyításban a klasszikusok - orvos, nővér, dietetikus stb. - mellett megjelennek új szereplők is. A legfontosabb közülük a terápiamenedzser. Ő profi, ismeri mindazokat a lehetőségeket, amik támogathatják a pácienst a saját egészségcéljai elérésében. Így azokat az online és offline közösségeket is, ahol sorstársi segítség nyerhető, meg az életvezetést segítő piaci és közösségi szolgáltatásokat is, működjenek azok honlapként, vagy akár sportklubként. E tudásával segít megtalálni illetve kiválasztani azt, amelyikre a betegnek valóban szüksége van, s amit az anyagi lehetőségei is megengednek. Az egészségcoachként is emlegetett segítő akár a szükséges szolgáltatások létrehozásában is kezdeményező, legyen szó, gyógytorna vagy diétás főzőtanfolyam helyi megszervezéséről. Sőt ott van már - ha igénylik - a páciens személyes egészségtervének a megfogalmazásakor is. Az abban rögzített célokhoz segít aztán összeszedni, mozgósítani a lehetséges támogatókat. (A személyes célmeghatározás egyik lehetséges új eszköze, az online egészségtervező mindenki számára elérhető.)

Bár a modell nem kifejezetten cukorbetegekre készült, de tesztelték több mint kétezer 2-es típusú diabéteszessel is. Az idézett tanulmány pedig kifejezetten az ő példájukat használta fel az elérhető eredmények bemutatására.

Bár a tesztidőszak igen rövid volt, mindössze 3 hónap, s a cél is csak az étrendi változásra szorítkozott, lett orvosilag értékelhető eredmény is. A résztvevők harmadának picit javult a szénhidrátháztartása, náluk a HbA1c átlagos értéke a kezdeti 8,6%-ról 8,1%-ra csökkent. Ez elég volt egy gyors egészséggazdasági kalkulációhoz is. Amennyiben a modellt országosan bevezetnék, az ötödik év végére az ellátás hatékonyságnövekedése miatt 20 milliárd forintot át lehetne irányítani a fekvőbeteg-ellátásból a diabéteszesek alapellátására - olvasható a tanulmányban. Az említett hatékonyságjavulás elsődleges forrása - írja Lantos Zoltán - , hogy a páciensek a megszervezett támogatásokkal könnyebben tudnak úgy élni, hogy megelőzzék a cukorbetegség kórházi kezelést igényló súlyos szövődményeit.

A kísérlet másik hozadéka az volt, hogy a betegek a végére sokkal magasabbra értékelték a saját egészségértésüket, valamint az önmenedzselési képességüket, mondhatni: magabiztosabbak lettek. Az orvosok is egy kicsit sikeresebbnek látták a kísérlet nyomán a munkájukat. A segédeszközök felkínálása sem volt képes azonban teljesen eltüntetni a motivációs különbségeket: "Mindazok - olvasható az összegzésben - , akik saját aktivitásukat fontosnak tartották, pozitív véleménnyel voltak a tanácsadási folyamatról, míg akik inkább hárítani akarták saját felelősségüket, negatívan élték meg az öntevékenység ösztönzését."

2019. február