Járványként terhelnek

Igencsak elégedetlen az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a világ kormányaival, amelyek nem tesznek eleget az úgynevezett "nem fertőző betegségek" megelőzéséért - adta hírül októberben az MTI. Az idézett nemzetközi jelentés szerint - ha nem változik a helyzet - 2030-ig mintegy 500 millió olyan új esetet fognak diagnosztizálni, melyben a krónikus betegség elkerülhető lett volna. E szempontból a legfenyegetőbbek a magasvérnyomás, a 2-es típusú diabétesz, a depresszió, a stroke, bizonyos rákok és a demencia. Közös bennük, hogy elkerülésükben döntő szerepe lehet az életmódnak. E tekintetben az egyik leghatékonyabb fegyverünk a nagyobb fizikai aktivitás lehet, ami 20-30 százalékkal képes csökkenteni a korai halálozást. Például a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a demenciás és depressziós esetek mintegy 7-8 százalékát lehetne megelőzni, ha az emberek többet mozognának. Ám a WHO az általa vizsgált 194 ország kevesebb, mint felében talált erre ösztönző-buzdító kormányzati politikát, s azoknak is csak kevesebb mint 40 százaléka működött. A világszervezet szerint ez a helyzet nem csak hogy megnyomorítja az egyes emberek életét, hanem elviselhetetlen nyomást is fog gyakorolni az egészségügyi rendszerekre.

Járványként terhelnekErről a teherről a közelmúltban készült hazai kutatás is. Fadgyas-Freyler Petra és Fadgyas Tibor a gazdaságilag aktív népességben vizsgálta a főbb nem fertőző betegségek előfordulását és az azokkal járó közköltségeket. Eredményeik szerint a 20-65 évesek 17,5%-a magasvérnyomásos, 3,2%-a diabéteszes, 0,8%-a szívbeteg, 0,9%-a COPD-s (tüdőbeteg), míg 3,1%-uk az előző négy közül legalább két kórtól is szenved. A Munkaerőpiaci Tükörben megjelent tanulmányban a kutatók megjegyzik, hogy ők csak azokra találhattak rá, akik ellátást is kaptak e bajukra, így a betegek aránya ennél vélhetően nagyobb. Az ellátási adatok azt mutatták, hogy a korosztályra jutó - mintegy 370 milliárdnyi - közkiadás negyedét fordították ezekre a túlnyomórészt megelőzhető bajokra.

A vizsgálat külön érdekessége, hogy az érintetteket foglalkoztatási, illetve képzettségi csoportokra bontva is vizsgálta. Ebből az tűnik ki, hogy általában a munkaviszonyban állók a legbetegebbek. Például a diabétesz előfordulása az összes többi csoportban alacsonyabb, mint a versenyszférában alkalmazottaknál. Így a közfoglalkoztatott-munkanélküliek esetében 2,7%-kal, a vállalkozóknál 7%-kal, a közszférában 1,7%-kal, míg a szolgáltatási járulékot fizetőknél 14,6%-kal ritkábban diagnosztizálták. A további három vizsgált kórnak is van egy-egy társadalmi csoportja, ahol az összes többinél gyakrabban bukkan fel. A magasvérnyomás a közalkalmazottaknál, a szívbetegség a járulékukat önállóan fizetőknél, míg a COPD a közfoglalkoztatott-munkanélkülieknél fordul elő kiugróan magas arányban. Ahogy az eddigiekből is sejthető: leginkább a vállalkozók mentesek a krónikus bajoktól.

Ám a legnagyobb mentesítő erőnek az iskolázottság látszik. A felsőfokú végzettséghez mind a négy betegségnél alacsonyabb előfordulás társul. Például a diabétesz esetében a közszférában a felsőfokú képzettség (a középfokúval összevetve) 7,4%-kal csekélyebb rizikóval jár, míg a képzetlenség 37,3%-kal nagyobbal. A versenyszférában az iskolázottabbak előnye ugyancsak magas (-22,8%), ám ott a képzetlenek esetében is alacsonyabb (-3,7%) diabéteszkockázatot mutattak ki. Ugyancsak ilyen "furcsa" karaktert mutat a magasvérnyomás és az iskolázottság összefüggése is. Ám szívbetegség és a COPD esetében a köz- és a versenyszféra ugyanazt mutatja: az alacsonyabb képzettség a nem fertőző betegségek jóval nagyobb kockázatával jár együtt.