Itallap extrákkal

Az élet nagy és nehéz feladványai közé tartozik az egészséges táplálkozás. Különösen is, mert számos ételről, hozzávalóról csak a szituációtól függően vagy a fogyasztója ismeretében lehet kimondani, hogy ajánlott-e vagy éppen ártalmas?

Itallap extrákkalA közelmúltban több tudományos publikáció is éppen ilyenekre hozott példát. Egyikük, egy spanyol kutatás, amelyre a minap a PirulaKalauz hívta fel a figyelmet, a fruktózzal foglalkozott. Abban a Barcelonai Egyetem munkatársai patkányok két csoportját zsírdús diétára fogták, s az egyiknek ehhez még ("üdítőként") egy kis folyékony gyümölcscukrot is adtak. Az eredmény kevésbé meglepő része az volt, hogy egy idő után a résztvevőknél kezdett kialakulni a zsírmáj. (Ez a betegség - a zsír felhalmozódása a májszövetben - gyakran jár együtt az elhízással, cukorbetegséggel, koleszterinproblémákkal és magasvérnyomással, s együtt is emlegetik őket metabolikus szindrómaként.) Ám az üdítős csoportnál ez a folyamat sokkal gyorsabban zajlott: a tünetek - például az inzulinrezisztencia - már azelőtt is jelentkeztek, hogy az állatok hízni kezdtek volna. Úgy tűnt, hogy a gyümölcscukor - ebben a formában - mint katalizátor serkenti a zsír termelését és felhalmozását a májban. Azaz nem jó ötlet olyan üdítőket, vagy más élelmiszereket választani, amelyeket fruktózzal édesítettek. De akkor mi a helyzet a gyümölcsökkel, amelyeket viszont rendszerint egészséges tápláléknak tartanak? - tették fel a kérdést a kutatás ismertetőjében is. Amit meg is válaszoltak lényegében azzal, hogy amíg "a helyén van" a fruktóz, addig kordában tartják a körülmények. Egyrészt gyümölcsből nehéz annyit, esetleg több kilónyit megenni, mint amennyi gyümölcscukor például egy üdítővel gyorsan le tud csorogni valakinek a torkán. Másrészt a "csomagolás" is számít: gyümölcsevésnél a fruktóz mellett egy csomó rost is bekerül a szervezetbe, ami lassítja a cukor felszívódását is. (Ellentétben például az italokkal, amelyekkel érkező fruktóz "rögtön üt".) Ezért mondják: semmi sem utal arra, hogy a gyümölcsfogyasztás kockázatos lenne a zsírmáj kialakulása szempontjából. Ezzel szemben az iparilag feldolgozott, dúsított-ízesített gyümölcskészítmények esetében indokolt a fokozott óvatosság.

Nem kevésbé különös a helyzet az alkohollal. Idén [2022] júliusban a The Lancet közölte azt az átfogó értékelést, ami az emberek életkora alapján foglalt állást az alkohol hasznáról-káráról. Abban arra jutottak, hogy a 15-39 évesek számára semmi jó nem származik az alkoholfogyasztásból, így nekik a teljes absztinencia lenne a legszerencsésebb. Ám 40 év felett a mérsékelt alkoholfogyasztás járhat előnyökkel, segíthet elkerülni némely szív-érrendszeri betegséget, sztrókot, illetve a diabéteszt. Ehhez igyekeztek körülírni a mérsékelt fogyasztás fogalmát is. A 40-64 éveseknél ez - kerekítve - napi fél és két ital közötti, míg 65 felett napi három italnyi. (Ez esetben egy italnak - azaz 10 gramm tiszta alkoholnak - körülbelül egy deci 13 százalékos vörösbor, illetve egy üveg 3,5 százalékos sör felel meg.)

Az eddigiek után talán az sem meglepő, hogy még a vitathatatlanul jó hírű tej sem mindenki számára kockázatmentes. Az OTSZ Online ismertette [2022] augusztusban azt a spanyol kutatást, amely a tejfogyasztás hatását vizsgálta olyan 55-75 éves embereknél, akik a diabétesz több rizikótényezőjével éltek. (Például problémás volt a testtömegük, a koleszterinszintjük, a vérnyomásuk, a szénhidrát-anyagcseréjük...) Jiaqi Ni és munkatársai azt tapasztalták a vizsgálat két esztendeje alatt, hogy azoknak, akik sok teljes tejet fogyasztottak, gyorsabban hanyatlott a gondolkodásuk. Ilyen negatív hatást viszont nem találtak azoknál, akik sovány tejből ittak sokat vagy például a savanyított tejtermékeket favorizálták. Bár a jelenség mögötti mechanizmus egyelőre nem ismert, a beszámoló is tartalmaz egy lehetséges magyarázatot. Felidézi, hogy a teljes tej magas telítettzsír-tartalma alkalmas lehet érbetegségek kiváltására-súlyosbítására, s az lehet magyarázata a romló szellemi teljesítménynek is.

( https://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1002/mnfr.202101115 )
( https://www.thelancet.com/article/S0140-6736(22)00847-9/fulltext )
( https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/35524484/ )