Az úgynevezett ultrafeldolgozott élelmiszerek egyre inkább dominálják a nyugati országok konyháját. Például az USA-ban és Nagy-Britanniában már az emberek kalóriabevitelének több mint felét adják. Kiara Chang és munkatársai ezeket olyan élelmiszerekként írják le az eClinicalMedicine folyóiratban idén (2023) januárban megjelent cikkükben, melyeket iparilag előállított alap- és adalékanyagokból gyárakban állítanak össze. Ezek jellegzetes képviselőiként szokták említeni például a csomagolt péksüteményeket, a készételeket, a fagyasztott pizzákat, a cukros italokat. E termékeket pedig azzal jellemzik, hogy legfeljebb csak csekély mértékben tartalmaznak teljes értékű élelmiszert, gyakran nagy az energiasűrűségük, magas a só-, cukor- és zsírtartalmuk, viszont rostban szegényesek. Azt is a rovásukra írják, hogy hajlamosítanak a túlfogyasztásra, amit gyakran támogat az erős marketingjük is. Népszerűségük révén pedig fokozatosan háttérbe szorítják a hagyományos, friss és minimálisan feldolgozott élelmiszerek fogyasztását.

Már a jellemezésükből is következik e folyamat veszélye: az elhízás, a diabétesz és számos szív-érrendszeri probléma terjedése. Ezek mellett többféle rák kialakulása is kapcsolódhat a fogyasztásukhoz. Kiara Chang és társainak kutatása például 34-féle rosszindulatú daganat előfordulását vizsgálva talált azt az összefüggést, hogy a nagyobb arányú ultrafeldolgozott-fogyasztáshoz a rákbetegség gyakoribb előfordulása társul. Különösen erős volt ez a kapcsolat a petefészek- és az emlőrák esetében.

Brazil kutatók egy tavaly év végén napvilágot látott munkájukban azt igyekeztek összegezni, hogy mibe kerül az embereknek - elvesztett életekben számolva - az ipari koszt. Ők azt találták, hogy a 30-59 évesek összes idő előtti halálozásának mintegy 10,5 százalékáért felelősek az ultrafeldolgozott élelmiszerek. Az American Journal of Preventive Medicine folyóiratban közölt eredményeikből az is kitűnt, hogy a vizsgált brazil embereknél az energiabevitelnek "csupán" 13-21 százaléka származik ilyen ételekből. Azaz náluk még sokkal kedvezőbb a helyzet, mint számos ipari konyhán élő nyugati országban.

Az Independent idézi az egyik kutatót, Eduardo Nilsont is, aki szerint, ha csak a tíz évvel ezelőtti szintre sikerülne visszaszorítani az ultrafeldolgozottak fogyasztását, már azzal is ötödével csökkenthetnénk az ezekből származó korai halálozást.

Ám ezekre rászokni sokkal könnyebb, mint aztán lemondani róluk. Tavaly ősszel Ashley N. Gearhardt és kollégája éppen arról írt az Addiction című szaklapban, hogy az ultrafeldolgozott ételek ugyanúgy függővé tehetnek, mint például a dohányzás. Kísértetiesen hasonlóak a jellemzőik: van hangulatjavító hatásuk, emiatt az emberek viselkedését is módosítják, továbbá képesek sóvárgást előidézni, ami meg kényszeres fogyasztáshoz vezet. Bár a kutatók nem tudtak meghatározni egyetlen összetevőt, amit felelőssé tehetnének az ipari élelmiszerek e tulajdonságaiért, de úgy vélték: "az a képességük, hogy gyorsan szállítanak nagy adag finomított szénhidrátot és/vagy zsírt, kulcsfontosságúnak tűnik addiktív potenciáljuk szempontjából".

A továbbiakban amellett érveltek, hogy ezeket a termékeket addiktívnak kellene tekinteni, s a gyártásukat, fogyasztásukat hasonlóan kezelni, mint a cigarettákét. Ehhez felidézték, hogy amikor a dohányt még veszélytelennek gondolták, az azzal is járt, hogy a közvélemény nem kapott elegendő információt a dohányzás kockázatairól, kisebb eséllyel juthattak eredményes kezeléshez a függők, a gyártók pedig szabadon célozhatták meg újabb termékeikkel a sérülékenyebb fogyasztókat, például a fiatalokat is. A szerzők emlékeztettek: a dohányzás visszaszorítása is azzal kezdődött, hogy megnevezték annak veszélyeit. Úgy vélik, ha a tudománynak sikerül elfogadtatnia, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerek nem csak veszélyesek az egészségre, hanem függőséget is okoznak, az javítaná az ellenük való védekezés lehetőségeit. Ugyanis akkor jobb eséllyel lehetne kordában tartani ezek gyártását és különösen a gyerekeket célzó forgalmazásukat.

_{( https://www.thelancet.com/journals/eclinm/article/PIIS2589-5370(23)00017-2/fulltext )
( https://www.ajpmonline.org/article/S0749-3797(22)00429-9/fulltext )
( https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyt.2022.1005523/full )}