Az időskori elbutulásra - ami valójában sokaknál már jóval korábban kezdődik - egyelőre nincsen gyógyszerünk. A kialakulásának okáról, módjáról is még csak gyűjtögetjük a bizonyítékokat, de az elhízás - felelősként - már régebben előtérbe került. Például 2020-ban, amikor egy az International Journal of Epidemiology című folyóiratban publikált tanulmányban demenciamentes ötvenen túliak sorsát követték egy bő évtizeden keresztül. Ez alatt mintegy 6,9 százalékuknál alakult ki elbutulás, de e kockázat erősen függött a résztvevők testtömegétől. A már az induláskor is elhízottaknak 34 százalékkal nagyobb esélyük volt erre, mint a normál testalkatúaknak. A vizsgálat végén pedig azt találták, hogy az elbutulás jegyeit mutatók között nagyobb volt az elhízottak aránya, mint az attól változatlanul mentesek körében (74% vs. 72%). Ekkora az is kiderült, hogy a demensek között gyakoribb volt a cukorbetegség valamint a hipertónia, s a fizikai aktivitás mellőzése is.
Anwar Mulugeta és kollégáinak vizsgálata ennél kicsit tovább ment. 2021 júniusában a Neurobiology of Aging című folyóiratban publikált kutatásukban megkülönböztették az túlsúly egyes fajtáinak hatását is. Ők a demencia előrehaladottságának jellemzésére az agyszövet egyes részeinek zsugorodását használták. A testtömegtöbblet fajtáit pedig a szerint különböztették meg, hogy azoknak általában milyen kardiometabolikus hatásai vannak. (Például korábbi tanulmányok alapján az tudható, hogy a hasi elhízás - szemben például a csípőtájival - erősen növeli a cukorbetegséggel, illetve a szív-érrendszeri bajokkal kapcsolatos kockázatokat.) A szóban forgó vizsgálatban különösen a kardiometabolikus hatásait tekintve ártalmas túlsúly esetében volt számottevő az agy szürkeállományának zsugorodása. Úgy találták, a testtömegindex* minden egységnyi növekedésével átlagosan 0,3 százalékkal töpped az agyszövet is, ami magával hozhatta a memória, a gondolkodás és a tanulás képességének hanyatlását.
Az e jelenség mögötti hatások láncolatát Filip Morys a McGill Egyetem kutatója és munkatársai egy másik, ugyancsak 2021-es tanulmányban igyekeztek feltárni. A The Journal of Clinical Endocrinology and Metabolism szaklapban bemutatott munkájukban, több mint húszezer idősebb brit adatait dolgozták fel. Azt találták, hogy a nagyobb testtömegindexhez, derék-csípő arányhoz, illetve testzsírszázalékhoz általában gyakrabban társul magasvérnyomás, valamint vérzsír- és cukorbetegség. A magas vérnyomással és a cukorbetegséggel viszont gyakrabban járt együtt a vizsgált csoportban valamilyen agyi érbetegség. Az utóbbiakhoz pedig az agykéreg csekélyebb vastagság és csökkent szellemi teljesítmény társult.
Az így kibontakozó képhez egy újabb mozaikkockát is illesztett Filip Morys egy az idén [2023] januárban a Journal of Alzheimer's Disease folyóiratban megjelent tanulmányban. Ezúttal a csapatával azt bizonyította, hogy az elhízás az agyi idegrendszeri hatásaiban "utánozza" az Alzheimer-kór pusztítási mintáját. Ahogyan azt egy kollégája a Live Science-nek megfogalmazta: "A tanulmány azt mutatja, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő sovány személyeknél megfigyelhető agykérgi elvékonyodás területei ugyanazok, amelyek az elhízottaknál is vékonyak".
* BMI = testtömeg[kg] osztva a magasság[m] négyzetével
( https://academic.oup.com/ije/article/49/4/1353/5861491?login=false )
( https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0197458021000658 )
( https://www.livescience.com/obesity-brain-thinning-alzheimers-link )