A kevesebb az élet sója

Még 60 év felett sem értelmetlen áttérni a sótakarékosabb étkezésre - ez tűnt ki abból a kiterjedt kínai kutatásból, amit a MedicalOnline ismertetett [2021] szeptember végén. A The George Institute szakembereinek vezetésével több ezer olyan idősebb ember sorsát követték, akinek már volt magasvérnyomása. Egy részüket átállították egy csökkentett nátriumtartalmú sókeverék használatára. (Abban a közönséges konyhasó, a nátrium-klorid 25%-át lecserélték kálium-kloridra; hasonló létezik a kereskedelmi forgalomban is nátriumszegény sóként emlegetve.) A következő öt esztendőben azt tapasztalták, hogy a "karcsúsított sóval" élők között ritkábban fordult elé számos szív- és keringési probléma, mint a hagyományosan fűszerezőknél. Így például náluk 14 százalékkal kevesebb agyvérzés következett be, s 12 százalékkal alacsonyabb volt a korai halálesetek rizikója is.

A kevesebb az élet sójaNem kell különösebben nagy fantázia annak belátásához, hogy aki fiatalabb korában, illetve még egészségesen áll át a csekélyebb nátriumfogyasztásra, az még többet nyerhet vele. Lenne is tere az efféle takarékosságnak. A legutóbbi ismert hazai táplálkozásfelmérés (2014) szerint a magyar nők napi 11, a férfiak pedig 16 gramm sót fogyasztanak, ami az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott napi 5 grammnak a két-háromszorosa. Ám ez nem speciális magyar betegség, a "fejlett világban" szinte általános a mértéktelen sófogyasztás. S nem nehéz észrevenni, hogy az az iparilag feldolgozott élelmiszerek elterjedésével együtt növekszik. Az ipar szereti: olcsó, jól tartósít, s szinte bárminek képes határozott ízt adni. A fogyasztónak viszont nem könnyű a dolga, a sótartalom jelentős része gyakran észrevehetetlen, s főleg elkerülhetetlen. (Gyakran emlegetett példa erre a kenyér.)

Érzékelve ezt a helyzetet a WHO is akcióba lendült, s idén kidolgoztak egy ajánlást, amellyel az egyes élelmiszer-termékcsoportokban limitálnák a megengedhető sótartalmat. Ehhez ezekben a hetekben, hónapokban gyűjtik a csatlakozó országokat. Azt tűzték ki globális célként, hogy 2025-re mintegy 30 százalékkal csökkenjen a "beépített só" menyisége az élelmiszeripari termékekben. Ahogyan a világszervezet honlapján írják: "Ha fokozatosan csökkentjük a nátriumtartalmat, akkor az ételek ízletesek maradnak, és csak a szívünk észleli a különbséget!"

Addig is amíg sikerül az ipart megreformálni, lehet eredményt elérni személyes kiigazításokkal is. Például kevesebb feldolgozott élelmiszert használni, vagy kicsit másképp ízesíteni az otthon készülő ételeket, akár már a tűzhelyen, akár a tányéron.

E szempontból különösen érdekes dr. Barna Mária és munkatársainak hazai kutatása, amit még 2015-ben ismertetett az Új diéta. E szerint - bár a magyarok 97 százaléka jóval több sót eszik az ajánlatosnál - a válaszolók 80 százaléka megfelelőnek, sőt csekélynek gondolta a saját fogyasztását. Azaz hiába a sok sócsökkentő jótanács, ha a legtöbb érintett úgy érzi, hogy azok nem neki szólnak.

A sóforrások értékelésekor is sokan járnak tévúton. Noha a fogyasztás mintegy 72 százaléka a feldolgozott élelmiszerekből származik, a válaszadóknak csak a 45 százaléka látta e termékeket a fő forrásnak, míg 38 százalékuk a főzés közbeni, 21 százalékuk pedig az asztalnál való sózást tartotta döntőnek. Egyébként érdekes életkori sajátosság is kitűnt a vizsgálatból. Míg a fiatalok főként az utánízesítésnél vesztik el a mértéket, addig a hatvan körüliek már a főzés során messze többet sóznak a kívánatosnál. A válaszokból az is kiderült, hogy a magyarok majd' ötöde - anélkül, hogy előbb megkóstolná - automatikusan megsózza az elé tett ételt.